Wikipédia

Soltész Gyula

(1884–1959) tanár

Soltész Gyula (Munkács, 1884. – Szentes, 1959. május 6.) latin-történelem szakos középiskolai tanár, a bölcsészettudományok doktora,[1] a szentesi gimnázium címzetes igazgatója. Kuncz Aladár Fekete kolostor c. világhírű regényének egyik szereplője.

Soltész Gyula
Született1884
Munkács
Elhunyt1959. május 6. (75 évesen)
Szentes
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásagimnáziumi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1906)
Soltész Gyula aláírása
Soltész Gyula aláírása
Sablon • Wikidata • Segítség

A tanári pályán szerkesztés

Szülővárosában érettségizett, innen került a Budapesti Tudományegyetemre, ahol latin-történelem szakos hallgatóként a kor népszerű és nagy tudású történészének, Békefi Remignek lett egyik kedvenc tanítványa.[2] Az egyetem elvégzése után a minisztérium a szentesi főgimnáziumba helyezte, ahol 1906 szeptemberében kezdte meg pedagógiai munkáját ekkor még helyettes tanárként.[3] 1909-től rendes tanári kinevezést kapott.[4] 1910-től a helyi munkásgimnáziumnak is óraadó tanára lett.[5] 1914-től 1919-ig Franciaországban internált. 1919 decemberétől újra tanít. 1930-tól szaktárgyai mellett megbízták a francia és német nyelv tanításával is.[6] Mindeközben rendszeres előadója az iskolai és iskolán kívüli ünnepségeknek, leginkább a Katolikus Nőegyletben és a szentesi Kultúr Egyesületben szólalt fel.[7][8]

A tanári visszaemlékezés szerint a diákok egyik legkedveltebb tanára volt az örökké mosolygós, mindenki felé kedves, „krisztusi lelkületű” ugyanakkor rendkívüli műveltséggel bíró Soltész Gyula.[9][10] 1936 nyarán a kormányzó címzetes igazgatói címet adományozott a népszerű pedagógusnak.[11] 1941. december 13-án Dr. Balogh Ányos tankerületi királyi főigazgató Szentesen – külön ünnepség keretében – személyesen adta át a nyugalomba vonult tanárnak a miniszteri elismerést.[12] Kollégája, Mihóczy Rezső a gimnázium értesítőjében közölt róla találó jellemrajzot:

„ Nemcsak a diákoknak volt mindig jóságos barátja, de pártfogásba vette a fiatalabb és tapasztalatlanabb kartársakat is. Az idősebb testvér szeretetével egyengette azok útjait és könnyített rajtuk a kezdet nehéz napjaiban. Európai műveltségű, világlátott és társasági ember. Beutazta a művelt nyugatot, és több modern nyelven beszél. Írt novellákat, útleírásokat, színdarabokat, amelyek közül többet nagy sikerrel adott elő a gimnázium ifjúsága is. Ő maga is született alakító művész; gyakran közreműködött a jótékony társadalmi és vallásos egyesületek ünnepségein. Az ő szereplése mindig fénypontja volt ezeknek. Szellemes közvetlenségével, magával ragadó humorával, sziporkázó, de sohasem sértő élceivel lázba tudta hozni a közönséget.[13] ”

Francia hadifogságban szerkesztés

1914 nyarán francia nyelvtudásának fejlesztése végett Párizsba utazott. Itt érte őt az első világháború kitörése. Mint ellenséges ország állampolgárát a hatóságok letartóztatták. Előbb egy Périgueux nevű dél-francia városkába, majd pedig Noirmoutier és az Ile d'Yeu szigetekre internálták.[14] A gimnázium vezetősége mindent elkövetett részint az Egyesült Államok budapesti főkonzulátusa, részint a külügyminisztérium útján, hogy kieszközöljék hazajövetelét, de minden kísérlet hiábavalónak bizonyult. Csak az állt módjukban, hogy az ellenséges államban való kényelmetlen helyzetén némiképp enyhítsenek,[15] amire az adott lehetőséget, hogy a minisztérium Soltész fizetését továbbra is folyósította Szentesre.[16] A szabadulását követően 1919 tavaszán érkezett haza, de a tanítást a román megszállás miatt csak december elején kezdhette meg.[17]

Franciaországi tartózkodása alatt több magyar fogolytársával került közelebbi kapcsolatba. Köztük volt Kuncz Aladár író, aki a háborút követően regény formájában írta meg internáltságának élményeit. Művében szerepet kapott Soltész Gyula is. A regény 1931-ben jelent meg, s egycsapásra a világirodalmi rangú magyar írók közé emelte. Sőni Pál irodalomtörténész jellemzése szerint „A fogságélményeit megörökítő remekmű szinte tudományos tárgyilagossággal jegyzi fel az eseményeket … Mindezt nem önelemző vallomásokban mondja el, hanem epikusan, fogolytársai életének, a hétköznapi eseményeknek mind behatóbb megfigyelése, mind elmélyültebb ábrázolása útján. Remek portrék egész sora, önálló novelláknak is beillő mozzanatok szerves egységbe olvadnak az esszészerű okfejtésekkel és lírai reflexiókkal.”[18] A regényt angol, francia, olasz, török és román nyelvre is lefordították.[19]

Kuncz művében fokozatosan bontja ki az olvasó előtt szentesi hősének személyiségét. Először csak annyit említ, hogy Soltésznak „Párizshoz, a franciákhoz, irodalmukhoz és művészetükhöz nem volt semmi különösebb köze.”[20] Később már úgy jellemzi, hogy a szentesi tanár nyugalmat árasztott maga körül, de igazából akkor ismeri meg először, amikor édesapja haláláról értesülve „kábultan, összetörve” ül: Soltész volt az első, aki kezét megfogva, könnyes, meleg szavakkal vigasztalta. Amikor a szörnyű spanyoljárvány történetének leírásához ér, akkor mondja el, hogy „Soltész a betegség első napjától kezdve ápolással, vigasztalással sokat segített beteg társain…”[21]

Összegezve elmondható, hogy Soltész Gyula a Fekete kolostor egyik pozitív mellékszereplőjeként áll az olvasó előtt. A regény Soltésszal kapcsolatos részeit szemelvények formájában a Szentes irodalmi emlékei c. kötet tartalmazza.[22]

Nyugdíjas évek szerkesztés

Kollégája és tisztelője Nagyajtósi István jól ismerte őt. 1959-ben bekövetkezett halálakor nekrológot írt egykori kartársáról, ami a gimnázium évkönyvében jelent meg. Írásában Soltész Gyula nyugdíjas éveiről is közöl érdekes részleteket.

„ Amikor 1941-ben nyugalomba ment, visszatért szülővárosába, Munkácsra, hogy öreg édesanyja támasza legyen. Ismét előtérbe került az az önfeláldozó ember, aki az internáló táborban beteg fogolytársainak ápolója volt. A háborús események megfosztották nyugdíjától, barátaitól, ismét az élet sötét oldalára került. Amikor édesanyja halála után visszatérhetett Szentesre, barátai kerítettek számára egy csöndes kis szobát, ahol fel-felkerestük. Megint a nagy gonddal öltözködő, tartózkodó öregúr fogadott bennünket, aki legföljebb anekdotázva mondott egyet-mást átélt szenvedéseiről. Legfőbb szórakozása a mozi lett. Utoljára kórházi ágyon láttam, türelmesen, udvariasan. Sírja a szentesi temetőben pedánsan gondozott, kőbe zárt, de nem elutasító; illik hozzá, aki hűvös, világfias modor mögé rejtette nagyon őszintén mély emberi érzését.[23] ”

Elismerései szerkesztés

  • Címzetes igazgató (1936)
  • Miniszteri dicséret (1941)

Munkái szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ A szentesi m. kir. áll. főgymnasium értesítője, 1908-1909. Közzéteszi Balázsovits Norbert. Szentes, 1909. 9. o. (e-Könyvtár Szentes)
  2. ↑ Mihóczy Rezső: Dr. Soltész Gyula c. igazgató. A szentesi m. kir. állami Horváth Mihály gimnázium értesítője, 1941-1942. Közzéteszi Járay Imre. 5. o. (e-Könyvtár Szentes)
  3. ↑ A szentesi m. kir. állami főgymnasium értesítője, 1906-1907. Közzéteszi: Balázsovits Norbert. 24. o. (e-Könyvtár Szentes)
  4. ↑ Értesítő, 1908-1909. 42. o.
  5. ↑ A szentesi m. kir. állami főgimnázium értesítője, 1910-1911. Közzéteszi: Szőke József. Szentes, 1911. 57. o. (e-Könyvtár Szentes)
  6. ↑ A szentesi m. kir. állami Horváth Mihály reálgimnázium értesítője, 1930-1931. Közzéteszi: Jaeger Imre. Szentes, 1931. 42. o. (e-könyvtár Szentes)
  7. ↑ A szentesi m. kir. állami Horváth Mihály reálgimnázium értesítője, 1932-1933. Archiválva 2017. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Közzéteszi: Jaeger Imre. Szentes, 1933. 42. o. (e-Könyvtár Szentes)
  8. ↑ A Szentesi Kultúr Egyesület. In: Szentes helyismereti kézikönyve. (Szerk: Kis-Rácz Antalné, Labádi Lajos, Vörös Gabriella) Szentes, 2000.
  9. ↑ Értesítő, 1930-31. 36. o.
  10. ↑ Mihóczy Rezső: Dr. Soltész Gyula c. igazgató. Értesítő, 1941-1942. 5-6. o. (e-Könyvtár Szentes)
  11. ↑ A szentesi m. kir. állami Horváth Mihály gimnázium értesítője, 1935-1936. Közzéteszi: Járay Imre. Szentes, 1936. 84-85. o. (e-Könyvtár Szentes)
  12. ↑ Értesítő, 1941-42. 15. o.
  13. ↑ Mihóczy Rezső: Dr. Soltész Gyula c. igazgató. Értesítő 1941-42. 5-6. o. (e-Könyvtár Szentes)
  14. ↑ A szentesi m. kir. állami főgymnasium értesítője, 1914-1915. Szentes, 1915. 30. o. (e-Könyvtár Szentes)
  15. ↑ Értesítő, 1914-15. 37. o.
  16. ↑ A szentesi m. kir. állami főgimnázium értesítője, 1915-1916. 31. o.
  17. ↑ A szentesi m. kir. állami főgymnasium értesítője, 1919-1920. Közzéteszi: Szőke József. 3. o. (e-Könyvtár Szentes)
  18. ↑ Romániai magyar irodalmi lexikon. 3. kötet. Kh - M. Főszerk.: Balogh Edgár, Dávid Gyula. Bukarest, Kriterion, 1994. 301-302. o.
  19. ↑ Romániai magyar irodalmi lexikon. 3. kötet.
  20. ↑ Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Budapest, Szépirod. Kvk., 1986. 27. o.
  21. ↑ Kuncz A.: Fekete kolostor. 578. o.
  22. ↑ Szentes irodalmi emlékei. (Kuncz Aladár c. fejezet) Szerk.: Vágvölgyi Zoltán. Szentes, 2016. (e-Könyvtár Szentes)
  23. ↑ Nagyajtósi István: Soltész Gyula. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium évkönyve. 1949/50-1969/70. Szentes, 1971. 59-60. o. (e-Könyvtár Szentes)

Róla szóló irodalom szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Soltész_Gyula&oldid=23243540”