Wikipédia

Soltész Nagy Kálmán

(1844–1905) magyar királyi tanácsos, országgyűlési képviselő, Miskolc polgármestere

Soltész Nagy Kálmán (Miskolc, 1844. december 25. – Miskolc, 1905. december 6.) királyi tanácsos, országgyűlési képviselő, Miskolc polgármestere.

Soltész Nagy Kálmán
Született1844. december 25.
Miskolc
Elhunyt1905. december 6. (60 évesen)
Miskolc
Állampolgárságamagyar
HázastársaDálnoki Nagy Mária
GyermekeiSoltész Nagy Erzsébet Mária
Foglalkozásapolgármester
Tisztsége
  • Miskolc polgármestere (1878 – nem ismert)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1901–1905)
Sírhelyeavasi református temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Soltész Nagy Kálmán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza szerkesztés

Mindkét szülője özvegy volt, mikor 1843. június 15-én összeházasodtak. Apja, Soltész Nagy János (táblabíró, Kempelen Béla az ő létezésével jegyezte fel a Soltész Nagy családot a nemesi családok közé, de uralkodó általi hivatalos rangra emelést nem említett művében), anyja, Köveskáli Nagy Erzsébet. Több fél- és édestestvére volt. Nevesebb közülük Soltész Nagy Albert ügyvéd.

Középiskoláit Miskolcon végezte, jogi tanulmányait Kassán és Eperjesen folytatta. 1868-ban ügyvédi vizsgát tett és ügyvédi irodát nyitott Miskolcon. 1865-ben ún. kiskövet volt Horváth Lajos akkori országgyűlési képviselő mellett. Bekapcsolódott a helyi közéletbe, 1867–1869 között egyháztanácsi jegyző volt a református egyháznál, tiszteletbeli megyei esküdt, a miskolci nemzeti kaszinó titkára és később igazgatója.

1870–1871-ben a városi sommás bíróságnál mint bírósági jegyző működött. Ekkor volt egyházi tanácsos és 1873–1877-ig városi tiszti ügyész. 1875-től az ebben az időben megalakult miskolci Szabadelvű Párt elnöke, 1877-től 1878-ig pedig a megyei árvaszéki ülnök volt. 1878-ban választották meg polgármesteré, a korábbi tisztségviselő, Losonczi Farkas Károllyal szemben, és később még kétszer újraválasztották.

Első tehertétele a nagy miskolci árvíz volt (erről könyvet is írt Miskolc gyásza, 1878. augusztus 31. címmel), ami elmosta a régi Miskolcot. Az áldozatok száma 277 fő volt, 2182 ház dőlt össze, a kár 1 739 771 (akkori) forint volt. A tragédia megnyitotta az utat a város korszerű szellemben való újjáépítése előtt. Az első városépítési szabályrendelet ugyan 1867-ben már megjelent, akkor azonban nem valósult meg. A részben erre alapozott új tervezet 1894-re készült el Soltész Nagy Kálmán polgármester, Adler Károly városi főmérnök és Csáthy Szabó István építési szakbizottsági elnök munkájaként, de a városi közgyűlés csak 1898-ban fogadta el. A terv annyira jó volt, hogy a későbbi városrendezési tervek – még az 1970-es évekbeli is – erre épültek.

A munkálatok és a beruházások ettől függetlenül elindultak, és ezzel szoros összefüggésben a város fejlődése gyors üteművé vált. 1879-ben jött létre a Kereskedelmi- és Iparkamara, 1884-ben a Miskolci Ipartestület, 1888-ban az Osztrák-Magyar Bank városi fiókja, 1882-ben a gázgyár, 1897-ben a MÁV miskolci műhelye. 1888-ban elkezdték a városi telefonhálózat kiépítését, 1897-ben beindult a villamosközlekedés, 1900-tól pedig már a magánházak is bekapcsolódhattak a villamos hálózatba. 1892-ben készült el a MÁV üzemigazgatóság új épülete Miskolc és Mindszent község határán (mai Mindszent tér, a belváros része), 1894-ben a városi fürdő az Erzsébet téren, 1899-ben a Református Gimnázium Hősök terei épülete (ekkor kapta meg a korábbi papszeri iskolaépületet a múzeum), és 1900-ra felépültek az Erzsébet kórház főbb épületei. A fejlődést jelző beruházások felsorolása természetesen nem teljes, de mutatja azt, hogy Soltész Nagy Kálmán a nagy építkezések, a „legszebb korszak polgármestere” volt.

1887-től a borsod-miskolci gőzmalom, valamint a miskolci takarékpénztár igazgatósági tagja. Több közjótékonysági és közművelődési intézmény vezetésében vett részt, így a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumegyesület elnöke volt. 1881-ben megkapta a Ferenc József-rendet, 1890-ben pedig a királyi tanácsosi címet. Az 1901-es választáskor Miskolc város déli kerülete szabadelvű programmal országgyűlési képviselővé választotta. Tagja volt a közigazgatási bizottságnak. 1905-ben hunyt el, az avasi templom melletti református temetőben helyezték nyugalomra. A történelem viharai sírját sem kímélték, gyakorlatilag nem lehet tudni, hol van.

Írásai szerkesztés

Cikkei a Jogtudományi Közlönyben (1882, Esküdtszéki levelek) jelentek meg, programbeszédei a helyi lapokban, országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Munkája: Miskolcz város tekintetes képviselő közgyűléséhez hivatalos jelentése az 1878. aug. 30–31. árvíz lefolyásáról, annak pusztításairól és az árvízbizottság működéséről. Miskolcz, 1879.

Emlékezete szerkesztés

Miskolcon utca viseli a nevét.

Források szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Soltész Nagy Kálmán témájú médiaállományokat.
Előző
Losonczi Farkas Károly 		Miskolc polgármestere  
1878–1901 		Következő
Kovács Lajos
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Soltész_Nagy_Kálmán&oldid=25546204”