Főmenü megnyitása

Solymosi Frigyes

magyar kémikus, fiziko-kémikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja

Solymosi Frigyes (Kistelek, 1931. március 30.Szeged, 2018. július 22.)[2] Széchenyi-díjas magyar kémikus, fiziko-kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a szilárdtestkémia, a heterogén katalízis, a felületkémia és a reakciókinetika. Jelentős közéleti publicisztikai munkássága is.

Solymosi Frigyes
Született 1931. március 30.
Kistelek
Elhunyt 2018. július 22. (87 évesen)
Szeged
Állampolgársága magyar
Gyermekei két gyermek
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Szakterület kémia
Kutatási terület
Tudományos fokozat
Munkahelyek
MTA Reakciókinetikai Kutatócsoport 1956–1984
Szegedi Tudományegyetem 1984–2018
Tudományos publikációk száma 535 (2018. július 11.)[1]
Akadémiai tagság

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

1949-ben érettségizett a Szegedi Piarista Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait csak 1951-ben tudta megkezdeni a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán. Itt szerzett vegyészdiplomát 1955-ben. Ennek megszerzése után az MTA és a Szegedi Tudományegyetem (később: József Attila Tudományegyetem, majd 2000-től ismét Szegedi Tudományegyetem) közös Reakciókinetikai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa lett. Később főmunkatársként, illetve tudományos tanácsadóként dolgozott. 1977-ben vette át a kutatócsoport vezetését, amelyet huszonhárom évig, 2000-ig irányított. Közben 1984-ben a József Attila Tudományegyetem (ma: SZTE) szilárdtest- és radiokémiai tanszékének (ma: fizikai kémiai és anyagtudományi tanszék) vezetésével bízták meg egyetemi tanári beosztásban. A tanszéket 1996-ig vezette. 2001-ben professor emeritusi címet kapott a tanszékre és kutatóprofesszori megbízást a kutatócsoportban. Magyarországi állásai mellett számos külföldi intézményben volt vendégprofesszor: Cavendish Laboratory (University of Cambridge, 1962-1964), Fritz Haber Intézet (Berlin, 1971–1972), Liverpooli Egyetem (1981–1982), Müncheni Egyetem (1987–1988, 1998), Texasi Egyetem (Fulbright-ösztöndíj, Austin, 1988–1989), Párizsi Egyetem (1991–1992).

1960-ban védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1967-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Fizikai Kémiai Bizottságának, a Szervetlen Kémiai Bizottságnak és a Szegedi Akadémiai Bizottságnak lett tagja. 1982-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. 1993-ban az MTA elnökségének tagja lett három évre, később 2002 és 2005 között ismét elnökségi tag volt. A Szegedi Akadémiai Bizottságnak 2000–2002-ben elnöke volt. 1992-ben a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea) is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett 1999 és 2002 között a kormány tudományos tanácsadó testületének tagja volt. Emellett a Német Bunsen Társaság, az Amerikai Vákuum Társaság tagja. Több tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült, így többek között a Journal of Catalysis, a Catalysis Letters, a Topics in Catalysis, a Surface Science, a Journal of Natural Gas Chemistry és a Reaction Kinetics and Catalysis Letters folyóiratoknál. Emellett az MTA hivatalos lapja, a Magyar Tudomány szerkesztőbizottságánál is dolgozott.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe a szilárdtestkémia, a heterogén katalízis, a felületkémia és a reakciókinetika volt.

A reakciókinetikai kutatócsoport élén sikerült beszereznie és kiépítenie az akkori helyzetnek megfelelő és korszerű laboratóriumokat. Ennek hatására a makroszkopikus jellegű kinetikai vizsgálatokat felváltották a modern felületvizsgálatok. E lépés pozitív hatása az volt, hogy nemcsak időben tudták követni a reakciókat, hanem atomi szinten is lehetőség nyílt az egymást követő vegyi folyamatok és az anyagok részecskéinek kölcsönhatásainak tanulmányozására.

A reakciókinetikai kutatócsoporttal jelentős eredményeket ért el a természetben nagy mennyiségben előforduló nyersanyagok, mint például a metán vagy a szén-dioxid értékesebb vegyületekké történő katalitikus átalakításában. Infravörös és elektronspektroszkópiás módszerekkel vizsgálták a reakciók elemi lépéseit, valamint az ezek során képződő úgynevezett köztitermékek szerepét. Nemzetközi viszonylatban is elsőként alkalmazta – a későbbiekben hatásosnak talált – titán-dioxidot hordozóként. Nevéhez fűződik a fémek és a titán-dioxid közötti elektromos kölcsönhatás kimutatása.

Jelentős közéleti publicisztikai tevékenysége is, amelyek a konzervatív nézőpont szerint íródnak bel- és tudománypolitikai témákban. Közéleti publikációit két kötetben tette közzé: Valóban kollaboránsok voltunk? – Tudomány, elkötelezettség, hazaszeretet (Kairosz Kiadó, 2002); Valóban ezt akartuk? – Egy elkötelezett konzervatív vívódásai (Mundus Kiadó, 2009). Több mint ötszáz tudományos publikáció szerzője és társszerzője, amelyek különböző nemzetközi folyóiratokban jelentek meg. Nemzetközi konferenciákon több mint háromszáz előadást tartott. A leghivatkozottabb magyar kémikusnak tartották számon (független hivatkozások száma több mint 7000, Hirsch-indexe 51.).

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Solymosi F. (1957): Az ozmiumtetroxid mint a ferricianidos oxidációk általános katalizátora. Magyar Kémiai Folyóirat 63:294.
  • Solymosi F., Révész L. (1961): Thermal decomposition of ammonium perchlorate in presence of zinc oxide. Nature 192:64-65. doi:10.1038/192064a0.
  • Solymosi F., Krix N. (1962): Catalysis of solid phase reactions. Effect of doping of cupric oxide catalyst on the thermal decomposition and explosion of ammonium perchlorate. Journal of Catalysis 1(5):468-480. doi:10.1016/0021-9517(62)90096-9
  • Solymosi F. (1965): Initiation of ammonium perchlorate-ignition by chromic oxide/titanium dioxide catalysts. Combustion and Flame 9(2):141. doi:10.1016/0010-2180(65)90060-X
  • Solymosi F. (1968): Importance of the electric properties of supports in the carrier effect. Catalysis Reviews - Science and Engineering 1(1):233-255. doi:10.1080/01614946808064705
  • Solymosi F. (1977): Structure and Stability of Salts of Halogen Oxyacids in the Solid Phase. John Wiley and Sons, London/New York/Sydney/Toronto, 467pp. ISBN 0471812757
  • Solymosi F., Völgyesi L., Sárkány J. (1978): The effect of the support on the formation and stability of surface isocyanate on platinum. Journal of Catalysis 54(3):336-344. doi:10.1016/0021-9517(78)90081-7
  • Solymosi F., Erdőhelyi A., Bánsági T. (1981): Methanation of CO2 on supported rhodium catalyst. Magyar Kémiai Folyóirat 88:18-27.
  • Solymosi F., Tombácz I., Kocsis M. (1982): Hydrogenation of CO on supported Rh catalysts. Journal of Catalysis 75(1):78-93. doi:10.1016/0021-9517(82)90123-3
  • Solymosi F. (1984): Katalitikus reakciók felületi köztitermékeinek kémiája. Akadémiai székfoglaló 1983. április 19. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 9630539144 REAL-EOD
  • Pásztor M., Solymosi F. (1986): An infrared study of the influence of CO chemisorption on the topology of supported rhodium. Magyar Kémiai Folyóirat 92:321-328.
  • Solymosi F., Kutsán Gy., Erdőhelyi A.(1991): Catalytic reaction of CH4 with CO2 over alumina-supported Pt metals. Catalysis Letters 11(2):149-156. doi:10.1007/BF00764080
  • Erdőhelyi A., Cserényi J., Solymosi F. (1993): Activation of CH4 and its reaction with CO2 over supported Rh catalysts. Journal of Catalysis 141(1):287-299. doi:10.1006/jcat.1993.1136
  • Solymosi F., Cserényi J., Szőke A., Bánsági T., Oszkó A. (1997): Aromatization of methane over supported and unsupported Mo-based catalysts. Journal of Catalysis 157(2):150–161. doi:10.1006/jcat.1997.1478
  • Solymosi F., Bánsági T. (2001): On the participation of NCO surface species in the NO+CO. Journal of Catalysis 202(1):205–206 doi:10.1006/jcat.2001.3258
  • Széchenyi A., Solymosi F. (2006): n-Octane aromatization on Mo2C-containing catalysts. Applied Catalysis A: General 306:149–158. doi:10.1016/j.apcata.2006.03.038

JegyzetekSzerkesztés

  1. Solymosi Frigyes publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2018. július 11. (Hozzáférés: 2018. július 23.)
  2. Elhunyt Solymosi Frigyes akadémikus, Széchenyi-díjas kémikus. Magyar Tudományos Akadémia, 2018. július 23. (Hozzáférés: 2018. július 23.)
  3. Archivált másolat. [2014. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 8.)

ForrásokSzerkesztés