Solymossy Sándor (néprajzkutató)
Solymossy Sándor (Pest, 1864. augusztus 28. – Budapest, 1945. április 9.)[3] magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, az MTA tagja.
Solymossy Sándor | |
Született | 1864. augusztus 28.[1] Pest |
Elhunyt | 1945. április 9. (80 évesen) Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kutatási területe
szerkesztésNéphit-, népmese- és népballada-kutatás. A néprajz és az összehasonlító néprajzi kutatás elméleti, módszertani kérdései.
Életpályája
szerkesztésFelsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott magyar-német szakon. Okleveles magyar-német szakos tanári oklevelet, majd doktorátust szerzett. 1894-1898 között a pozsonyi kereskedelmi akadémián tanított. 1900-tól Budapesten tanított a felsőipari iskolában, majd a polgári iskolai tanárképzőben. 1922-ben “Ethnologia” tárgykörből a budapesti egyetemen magántanárrá habilitálták. Legtöbb tudományos dolgozata rendszeresen az Ethnographia c. néprajzi szakfolyóiratban jelent meg. 1919-től 1931-ig ő szerkesztette az Ethnographia c. szakfolyóiratot. 1919-ben az MTA levelező-, majd 1933-tól az MTA rendes tagjai sorába választották.
1929-ben Klebelsberg Kunó létrehozta a Néprajzi Intézetet a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, 1929. augusztus 30-án, az intézet élére kinevezte Solymossy Sándort nyilvános rendes tanárnak. A magyarországi felsőoktatásban a szegedi volt az első néprajzi intézet. 1930-tól lett az ő intézetében díjtalan gyakornok Bálint Sándor, majd az ő ösztönzésére nyújtotta be magántanári eljárásra vonatkozó kérvényét, Bálint Sándor 1934 májusában nyert magántanári képesítést Az alföldi magyarság néprajza, különös tekintettel Szeged népére témakörben Solymossy intézetében. 1931-ben Cs. Sebestyén Károlyt habilitálta Solymossy egyetemi magántanárrá A magyar tárgyi néprajz témakörből.
Solymossy Sándor kiváló előadó és néprajzkutató volt. 1930-1934 között szemeszterenként heti két előadást és egy szemináriumot tartott, nála ismerkedtek meg a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai, köztük Ortutay Gyula, Baróti Dezső, Buday György, Radnóti Miklós, Tolnai Gábor, Tomori Viola, Reitzer Béla, az európai népek és a természeti népek kultúrájával.[4] 1934. október 1-jén nyugdíjazták, ezt követően a szegedi néprajzi intézet, mint önálló intézmény működése hosszú éveken keresztül szünetelt, egészen 1947-ig.[5]
1945-ben halt meg Budapesten agyvérzés, prosztatatúltengés következtében, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.[6]
Társasági tagság (válogatás)
szerkesztés- Magyar Néprajzi Társaság (főtitkár 1911-1914), alelnök, majd elnök 1915–
- Magyar Nyelvtudományi Társaság
- Magyar Társadalomtudományi Társaság
- Kőrösi Csoma Társaság
- Dugonics Társaság
Főbb munkái (válogatás)
szerkesztés- Úti rajzok épek Boszniából, Horvátországból és Dalmácziából; Pesti Könyvny., Bp., 1901
- A líra és az epika eredetéről. Ethnographia, 1905-1906
- Arany János népiessége. Ethnographia, 1917
- Magyar és francia folklor-egyezések. Ethnographia, 1921
- Keleti elemek népmeséinkben. (A népmesekutatás 100 éves jubileumára). Ethnographia, 1922
- A matriachatus nyomai a folkloreban. Társadalomtudomány, 1922
- Ősi temetkező mód emléke folklorunkban. Társadalomtudomány, 1923
- A vasorrú bába és mithikus rokonai. Ethnographia, 1927
- Bevezetés a néptudományba. Napkelet, 1929
- Ugrische Elemente im ungarischen Volkstum. Fenno-Ugrica, 3. 1931
- A magyar ősvallás. Magyar szemle, 1932
- A népmese és a tudomány. Budapest, 1938. (Ser. Kis Akadémia Könyvtára. 28.)
- A "vasorrú bába" és mitikus rokonai. Válogatott tanulmányok; vál., sajtó alá rend. Horváth Ildikó, előszó Verebélyi Kincső; Akadémiai, Bp., 1991 (Hermész könyvek)
- A magyar ősi hitvilág; Nemzeti Örökség, Onga, 2017
- A népmese és a tudomány; Nemzeti Örökség, Onga, 2017
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13955.htm, Solymossy Sándor, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 1647/1945. folyószáma alatt.
- ↑ Juhász Antal i.m. nyomán.
- ↑ Főleg anyagi ok miatt, a budapesti egyetemre szervezték át Solymossy Sándor státusát Györffy István számára, 1934-től Budapesten alakult Néprajzi Intézet.
- ↑ Jeles emberek síremlékei a Kerepesi temetőben. [2008. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)
Források
szerkesztés- Szegedi egyetemi almanach /JATE. Szeged, 1996. 1. köt. 559 p. ISBN 9634820379 Solymossy Sándor szócikk ld. 194. o.
- Juhász Antal: Néprajz.In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921-1998. Szeged, Mészáros Rezső, 1999. Juhász Antal Néprajzról szóló történeti összefoglalóját lásd 173-183. p.
További információk
szerkesztés- Megemlékezés Solymossy Sándor születésének 145. évfordulójáról és a szegedi Néprajzi Intézet megalapításának 80. évfordulójáról
- Paládi-Kovács Attila: Néprajzi feladatok, vállalkozások és az Akadémia, 1929-1967
- Solymossy Sándor
- Solymossy Sándor a Magyar néprajzi lexikonban
- Solymossy Sándor írásainak bibliográfiája; összeáll. Nagy Réka; EFI, Bp., 2009 (EFI communicationes)
- Emlékező írások Solymossy Sándorról; szerk. Mód László, Simon András; Solymossy Sándor Egyesület– SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke, Szeged, 2019