Somkerék
Somkerék (románul Șintereag, németül Simkragen, erdélyi szász nyelven Simkroang) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
| Somkerék (Șintereag) | |
 | |
| A református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Somkerék |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 427320 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 34912 |
| Népesség | |
| Népesség | 1008 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 204 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 14,23 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 284 m |
| Terület | 70,82 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 10′ 50″, k. h. 24° 17′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 50″, k. h. 24° 17′ 19″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Somkerék témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Bethlentől 10 km-re keletre, a Sajó jobb partján fekszik.
Története szerkesztés
Nevét az oklevelekben 1332-ben Zumkerech néven említették először. A település ősi birtokosai a Becsegergely nemzetséghez tartozó Somlerekiek voltak. Ősük, Beche még a 13. században élt, akiről a birtok 1304-ben fiaira, Lászlóra, Mihályra és Becsére szállt.
1410-ben Zsigmond király a Somkerekieknek megengedte, hogy uradalmukon várat építhessenek, majd 1412-ben Somkereki Antalnak és testvérének - aki magát először nevezte Erdélyinek minden hétfőre hetivásárt is engedélyezett.
1446-ban Somkereki Erdélyi Antal fiai osztoztak meg a Somkereki Erdélyi család birtokán.
1463-ban Somkereki Istvánt erdélyi vajdaként említették.
1514-ben Erdélyi Miklósnak állt itt udvarháza. A Somkereki Erdélyiek után később a település nagyobb birtokosai a Bethlenek és a Kornisok voltak.
1661-ig a fennmaradt adatok szerint lakossága tisztán magyar volt. Ekkor a török-tatár hadak a községet templomával együtt teljesen felégették, lakóit rabláncra fűzve hurcolták rabságba. Azonban valószínű hamarosan újraépült, mivel 1664-ben a vármegye már itt tartotta közgyűléseit.
1848 tavaszán gróf Kornis Gábor parancsnoksága alatt a településen 21 fegyveres nemzetőr ajánlotta fel szolgálatát a haza oltalmazására, majd még ez év június 24-én estére Bem is ide érkezett hadseregével.
1910-ben 1098, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.
1992-ben társközségeivel együtt 3920 lakosából 3392 román, 371 magyar, 141 cigány és 1 német volt.
A 2002-es népszámláláskor 933 lakosa közül 685 fő (73,4%) román, 244 (26,2%) magyar, 2 (0,2%) ukrán, 1 (0,1%) cigány, 1 (0,1%) ismeretlen nemzetiségű volt.
Nevezetességek szerkesztés
- Erődített református temploma 1333-ban épült. a 15. században gótikus stílusban átépítették. A 17. században már református. Ismertebb lelkészek: Bölöni Sámuel (1719–1782), Gyenge György (1935–1943), Varga László (1969–1975), Hermán Mostert János (1976–1978). Jelenlegi lelkésze Felszegi Imre (2001-től).
Néprajz szerkesztés
- Somkerék népviseletéről a 20. században jegyezték fel:
- Ruházatuk télen házilag szőtt fehér czondra-posztó nadrág vagy harisnya, a fiatalság módosabb részének kék és fekete posztó, a szegényebbek és idősebbek szürke czondra kabátot, fehér vagy fekete köpenyeget, fekete báránybőrsapkát, s csizmát viselt.
- Nyáron vászon és piké nadrágban, s ugyanilyen kabátban jártak, azonban nagy részük öltözete az ing, hosszú szárú lábravaló és rövid posztókabát.
- Lakóházaikat, gazdasági épületeiket többnyire fából, zsindelytetővel építették.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1910-ben Demeter Béla magyar újságíró és szociográfus.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Források szerkesztés
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- Felszegi Imre: A somkeréki református templom története, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Székelyudvarhely, 2013 (magyar román, német és angol nyelvű kiadás).
.svg){kind=small}
