Soproni Sándor

(1926–1995) magyar régész, muzeológus, egyetemi tanár

Soproni Sándor (Szentendre, 1926. november 21.Budapest, 1995. november 20.) római korral foglalkozó régész, a szentendrei Ferenczy Múzeum régésze, később igazgatója.

Soproni Sándor
Született1926. november 21.
Szentendre
Elhunyt1995. november 20. (68 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásarégész,
muzeológus,
múzeumigazgató
SírhelyeFarkasréti temető (939-46. fülke)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

 
A visegrádi Sibrik-dombon feltárt római falak

A Budapesti Tudományegyetemen szerezte meg diplomáját régészetből. 1951-1961 között a szentendrei múzeum igazgatója volt. 1961-től a Magyar Nemzeti Múzeum Római Gyűjteményének munkatársa, 1975-től a Központi Régészeti Könyvtár igazgatója volt, majd a szegedi és a budapesti egyetem régészeti tanszékein tanított.Élete utolsó éveiben az ELTE Régészeti Tanszék oktatója volt, hagyatéka is a tanszéken maradt.

Elsősorban a pannoniai limes (Ripa Pannonica) kutatásával foglalkozott, melynek eredményeit több tanulmányban és egy monográfiában tette közzé. Foglalkozott epigráfiával, valamint Pannonia ókori földrajzi és települési viszonyaival.

Ásatásokat végzett többek között az alsóhetényi késő római erődben (Iovia), a visegrádi Sibrik-dombon lévő római táborban (Pone Navata), a Visegrád-malompataki kiserődben és a leányfalusi őrtoronyban. Budakalászon is ásatott, ahol a Luppa csárdánál egy badeni kultúrába sorolható temető került elő. A 177. sírból került elő a világhírű agyag kocsimodell.[3]

Tagja volt az Osztrák Régészeti Intézetnek és a Német Régészeti Intézetnek is.

Elismerései, emlékezete szerkesztés

  • Dr. Soproni Sándor Római Kori Kőtár Bölcske
  • 2010 Soproni Sándor emlékkonferencia

Művei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Irodalom szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés