Főmenü megnyitása
Spanyolország borvidékei
Galiciai szőlőültetvények
Airen szőlő érett fürtjei
Idős grenache ültetvén a Sierra de Gredosban
Franz Ludwig Catelː Lajos királyi herceg egy római spanyol borozóban
Borospalackok a Ribera del Duero borvidéken lévő Aranda del Duero egyik pincészetében

Spanyolország borászata a római időkben alakult ki. A Római Birodalom bukása után többé-kevésbé változatlan módon maradt fenn, majd az Európai Unióba lépés után hirtelen átalakult; jelenleg is viharosan fejlődik. Ennek okai között említendő, hogy bár az országban lényegesen nagyobb területen termelnek szőlőt, mint akár Francia-, akár Olaszországban, éves termése lényegesen kisebb azokénál. Ennek fő okai:

  • az aszályos éghajlat,
  • a ritkás telepítés,
  • a sok idős, csekély hozamú ültetvény.

Az ország mind a 17 autonóm közösségéből 15-ben van legalább egy borvidék. Ezeket hét borrégióba vonják össze::[1]

Tartalomjegyzék

Északnyugati borrégióSzerkesztés

Az Atlanti-óceán közelsége miatt Galicia éghajlata jóval csapadékosabb Spanyolország többi részénél, ezért vezető szőlőfajtái olyanok, amelyeket az ország többi borrégiójában nem vagy csak alárendelten termesztenek. Az ország többi borrégiójában a vörösborszőlők dominálnak, itt azonban főleg (bár messze nem kizárólag) fehérborokat készítenek. Fontosabb borszőlő fajták:

Az albariño szőlőfajtát ez a termőterület (elsősorban a Rias Baixas borvidék[2]) tette híressé; a hazai piacon kimondottan drága borokat készítenek belőle. Sikerét látva Ausztráliában is telepíteni kezdték. Ott fedezte fel Jean-Michel Boursiquot francia ampelográfus, hogy az albariño a savagnin szőlővel azonos. A francia jura borvidéken a savagninból készítik különleges eljárással az úgynevezett vin jaune-t. A 2000-es években az is kiderült, hogy ez a fajta nem más, mint a tramini, ami a fűszeres tramini szerényebb rokona. Ezt az azonosítást az ausztrál központi kutatóintézet DNS vizsgálatai megerősítették, és 2009 óta Ausztráliában az addig albariño néven forgalmazott borokat savagninként vagy traminerként kell palackozni.[3]

Borvidékek:

Ribeira del Duero borrégióSzerkesztés

Ebro borrégióSzerkesztés

Fontosabb borszőlő fajták:

A graziano fajtát jóformán csak abban a régióban termesztik és csekély hozama miatt még itt is csak kis területen, főleg a Rioja borvidéken, ahol a legfinomabb borok házasításához használják.[6]

Borvidékek:

Mediterrán partvidéki borrégióSzerkesztés

Központi fennsíki borrégióSzerkesztés

Kasztília-La Mancha tartományban a szőlővel beültetett terület 600 000 hektár — ez az összes spanyol szőlőtermő terület fele, Európa szőlőültetvényinek 17 %-a.[7]

Fontosabb vörösborszőlő fajták:

Fontosabb fehérborszőlők:

Borvidékek:

Andalúz borrégióSzerkesztés

Fontosabb borszőlő fajták:

Borvidékek:

Szigeti borrégióSzerkesztés

Ebbe a régióba Spanyolország két nagy és egymástól ugyancsak távol eső szigetcsoportját vonják össze.

Fontosabb borszőlő fajták:

Borvidékek:

A Kanári-szigeteken:

A Baleár-szigeteken:

A spanyol borvidékek minősítéseSzerkesztés

A spanyol jogszabályok két kategóriába sorolják a borvidékeket:

  • D.O. (Denominación de Origen) a bor igazoltan olyan helyről származásik, ahol a szőlőültetés és a borkezelés szabályozott. 2008-ig 65 borvidék kapta meg ezt a besorolást, 2009-ben további négy. Ez a francia AOC rendszer spanyol megfelelője.
  • D.O.C. (Denominación de Origen Calificada): olyan, D.O. típusú terület, ahol különösen kiemelkedő minőségű borok készülnek. Spanyolországban eddig csak két borvidék:
  • Rioja és
  • Priorat

kapta meg ezt a címet.

A spanyol borok minőségi kategóriáiSzerkesztés

Eredet szerintSzerkesztés

  • Vino de Finca: olyan birtokbor, amelyet legalább öt évig egy, már tíz éve nemzetközileg ismert birtok saját szőlőjében termelnek (Prioratban például ilyen a Clos Mogador).
  • DO Pago: Egyetlen, de nem DO-területen található birtok egyetlen egyedi részéről (dűlőjéből) származó bor. Ez egy viszonylag új, a 2000-es évek közepén bevezetett bor. 2008-ig 4 termőhely kapta meg ezt a besorolást, 2012-ig további hét.[8]
  • VdlT (Vino de la Tierra): nem DO területről származó, de azonosítható regionális karakterű asztali bor. Ez a francia „Vin de Pays” spanyol megfelelője. 2012-ben 42 bor tartozott ebbe a kategóriába, de közülük csak kettő jelentős:
  • VC (Vino Comarcal): adott térségből származó asztali bor, minőségi követelmények nélkül.
  • VdM (Vino de Mesa): különböző vagy éppen nem minősített területeken szüretelt szőlőből, akár különböző évjáratokból készített asztali bor.

Érlelés szerintSzerkesztés

A DO és DOC borok érlelési típusát a palackokon ún. hátsó címkéken tüntetik fel. Az egyes borvidékek az alábbi kategóriák számára az itt feltüntetett minimálisnál hosszabb érlelési időt is előírhatnak, és ezt például Riojában meg is teszik.

  • Joven: fiatal bor, érlelési elvárás nélkül — általában a szüret utáni évben palackozzák és dobják piacra. Előtte érlelhetik rövid ideig hordóban, de ez nem kötelező.
  • Crianza: a vörösbor legalább 24 hónapig és ebből legalább 6 hónapot kis tölgyfahordóban érlelt; a fehérborok és rozék legalább egy évesek.
  • Reserva: a vörösbor legalább 36 hónapig érlelt; ebből legalább 12 hónapot kis tölgyfahordóban, a többit palackban. A fehérborokat és a rozékat legalább két évig érlelik, amiből legalább fél évet hordóban. Általában a jobb évjáratokból készül.
  • Gran Reserva: csak kiváló évjáratokból készíthető. A vörösbor legalább 60 hónapig érlelt, amiből legalább 24 hónapot hordóban és legalább 36 hónapot palackban kell töltenie. A fehér- és rozéborokat legalább négy évig kell érlelni, ezen belül ebből legalább fél évig hordóban.

A fehér- és rozé Reserva és Gran Reserva borok igen ritkák. Sok Reserva vagy Gran Reserva bort a törvényesnél jóval tovább érlelnek.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés