„Rijswijki béke” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
60. sor:
A következő hónapban Orániai Vilmos király személyesen tárgyalt Lipót császárral, aki az 1679-es [[nijmegeni béke]]szerződés teljes és maradéktalan revízióját kívánta. [[1697]]. [[szeptember 11.|szeptember 11-én]] a magyar [[Délvidék]]en harcoló birodalmi csapatok a [[zentai csata|zentai csatában]] vereséget mértek az [[Oszmán Birodalom]] haderejére. Lipót császár ekkor még magasabbra srófota követeléseit, de III. Vilmos király közvetítésével mégis a kétfrontos háború lezárása mellett döntött, és elfogadta a francia–angol béketervet. A negyedik szerződést [[1697]]. [[október 30.|október 30-án]] írták alá, egyfelől Franciaország, másfelől a császár, utóbbi a Habsburg Birodalom és a Német-római Császárság nevében.
 
[[Fájl:Plan citadelle Neuf Brisach.jpg|thumb|left|200px|Az új [[Neuf-Brisach]] erőd Elzászban.]]
A francia–német megállapodás alapját a nijmegeni szerződés részleges revíziója képezte. Franciaországnak – mint a háború kirobbantójának – vissza kellett adnia az 1672–1678-as [[francia–holland háború]]ban a [[Német-római Birodalom]]tól elragadott minden várost és körzetet (a Rajna egész jobb partját), de Lipótnak több engedményt is el kellett fogadnia. Visszakerült a Birodalomhoz [[Freiburg im Breisgau]], [[Breisach]] és [[Philippsburg]] erődje, ugyanakkor XIV. Lajos megtarthatta [[Strasbourg|Strassburg]] szabad birodalmi várost és csaknem egész [[Elzász]]t. Ezek máig Franciaországhoz tartoznak. XIV. Lajos megszerezte továbbá a [[Saar-vidék]] egy részét is. [[Saarlouis|Saarelouis]]-ban azonnal megkezdték a hatalmas francia erődítményrendszer kiépítését. Breisach erődjét a franciák csak 1700. április 1-jén adták át a császáriaknak, amikor a Rajna elzászi (bal) partján elkészült [[Sébastien Le Prestre de Vauban|Vauban marsall]] egyik mesterműve, a Breisachot helyettesítő új [[Neuf-Brisach]] erődrendszer.
 
Érvénytelenítették a nijmegeni békeszerződésnek azt a rendelkezését, amely szerint a Franciaország és a vele „egyesített”, de birodalmi területen fekvő enklávék között a francia hadsereg és az utánpótlás mozgását korlátlanul biztosítani kell. A rijswijki szerződés a francia csapatok belépését birodalmi területre előzetes bejelentéshez kötötte, és az átvonuló csapatoknak és szekéroszlopoknak a birodalmi megbízottak által kijelölt legrövidebb útvonalat használva, a lehető leggyorsabban el kellett hagyniuk a Birodalom területét.
71 ⟶ 72 sor:
 
Lajos visszaadta a Birodalomnak a [[Rajnai Palotagrófság]]ot (a Pfalzi Választófejedelemséget, a későbbi ''Kurpfalzot),'' és lemondott a fejedelemség trónjának igényéről is, amelyre a háború kirobbantásakor mint ''[[casus belli]]re'' hivatkozott. A pfalzi örökség további sorsáról döntő bírónak [[XII. Ince pápa|XII. Ince pápát]] kérték fel, aki a katolikus [[János Vilmos pfalzi választófejedelem|János Vilmos választófejedelmet]] visszahelyezte jogaiba.
 
A szerződés 4. cikkelyében, amelyet német nyelvterületen ''„rijswijki záradéknak” (Die Rijswijker Klausel)'' neveznek, XIV. Lajos kikötötte, hogy a Rajna keleti (jobb) partján fekvő, a protestáns német fejedelemségekhez visszakerülő területeken a római katolikus vallás gyakorlását továbbra is biztosítani kell, ahogyan az a francia megszállás alatt volt. Ez a „rijswijki záradék” túlélte a későbbi háborúkat és békeszerződéseket. Egészen [[1734]]-ig érvényben maradt, amikor [[III. Károly magyar király|VI. Károly császár]] érvénytelenítette.