„Ásó” változatai közötti eltérés

A katonaságnál az utászok egy része ily közönséges ásót vitt magával. A magyar honvédségnél korábban minden gyalog- és vadászszázad 99 embere gyalogsági (Linnemann-féle) ásóval volt ellátva; ez az ásó nyelestül csak 50 cm hosszú; nem hegyes, hanem lapátszerű, igen rugékony acélpléhből készült homorú lapátlapjának alsó széle kétfelől, jobb széle pedig csak belső oldalán van élezve, a bal széle pedig fűrészmódra van kireszelve, úgy hogy ez az ásó [[balta]] és [[fűrész]] gyanánt is használható, még pedigmégpedig nyelének csekély hosszúságánál fogva, nemcsak állva, de térdelve és guggolva is, miáltal az ellenség közelében dolgozó csapatok kevesebb veszteségeket szenvednek, mintha hosszúnyelű ásóval állva dolgoznának. A gyalogásó fűrészével 8 cm vastag ágakat is el lehet fürészelni, és mint balta használva, 2 cm vastag fákat lehet kivágni. A gyalogsági ásó hossza (50 cm) mértékül is szolgál. A gyalogsági ásót bőrtokban tartják, hogy hordozás közben a ruházatot ne koptassa. Tokostól az ásó súlya egy kilogramm. A gyalogsági ásóval a gyalogság készít: lövészfedezékeket; osztagárkokat; lövészgödröket, fákból és földből alkotott fedezékeket, hasznát veszi ezen kivül a tereptárgyaknak védelemre való berendezésekor, valamint táborozás alatt is (főzőcsatornák készítésekor, tüzelőfa beszerzésekor, stb.). Stanley expediciója is Linnemann-féle ásókkal volt ellátva s az észak-amerikai prémvadászok már nélkülözhetlen felszerelésüknek tekintették.