Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Vajda János –> Vajda János (költő)
 
==Munkássága==
A [[Forrás-nemzedék|Forrás]] első nemzedékével lépett színre. ''Virág a végtelenben'' című verseskötete (1963) költői érzékenységgel fordul a nők sorsa felé, a kint és bent egyaránt újjáépülő világot akarja megragadni. Ekkor még egyformán foglalkoztatja a szocialista építés, a munkatelepek, a falu, a város, az új lakótelepek világa és saját érzelmi teljesedése, a boldog, erőt adó szerelem. Költővé azonban a ''Reggeltől halálig'' (1966), majd a ''Tőmondatok'' (1968) verseiben érik. ''Kispolgár-album'' című korai versciklusában még csak a „korszerűtlen alázat” ellen lázad, a nagyanyák sorsát utasítja el magától, a ''Tőmondatok''ban már magára az emberi létre kérdez rá, ennek távlatában gondolja újra a költő a költészet feladatát, a költői beszédet tőmondatokra bontva le, mert azt vallja: „az irodalom nem irodalom”. Az élet védelmét várja a lírától, vagyis önmagától is („Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!”). A [[József Attila]]-i élményt nem költői hatásként, hanem saját élete véres valóságaként éli át. Ha a ''Virág a végtelenben'' a bizonyosság könyve volt, a rákövetkezők a felébredt és részben megválaszolt kételyt kiáltották világgá. A külső díszítőelemek verseiben most már fölöslegessé válnak, valóban a tőmondatok puritánságával, keménységével szól, a képalkotástól a gondolatépítés felé halad. Nyilvánvaló hatással van rá [[Szilágyi Domokos]] költészete is. Így 1973-as kötetének címadó verse, az ''Űrlap'' például rokonságot őriz olyan Szilágyi-ars poeticákkal, mint a ''Számvetés'' és a ''Hétmérföldes csizma,'' ugyanakkor válasznak tekinthető. Formailag azonosul és el is különül Szilágyi Domokos költői beszédétől, épp a tőmondatok jegyében. A külső világ megértésének további akarásával, ám mégis a belső űr növekedésével jut el olyan lírai csúcsokra, ahonnan ijesztő mélységek nyílnak. „Kitaszítva önmagunkból” lehet csak odáig jutni, ahol a ''Zuhanások'' című oratórium (1977) születik. Tulajdonképpen ez az érzelmi regényként olvasható vers is válasz Szilágyi Domokosnak; ''A láz enciklopédiája'' alapmotívuma ismerhető fel benne („még egy emelet magány”), de önálló nagy lírai mű, sok száz jajkiáltás és gondolati felismerés szabálytalan foglalata; „a szerelem szakadékaiban” reménytelenül vergődő nő keresi benne kétségbeesetten az utat a Társ felé, miközben tudja a végső ítéletet: „Rács kettőnk között.” S a rászakadó kettős halál azt bizonyítja, hogy ez a kétségbeesés tovább fokozható, a kiszolgáltatottság a sorsnak nem ismer határt. Volt férje, költőtársa és a fiában folytatódó élet megszakadása a legsötétebb tónusú lírához vezeti el, olyan csúcsokhoz-mélységekhez, amelyek [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]], [[Vajda János (költő)|Vajda]], [[Ady Endre|Ady]], [[Juhász Gyula (költő)|Juhász Gyula]] rokonává teszik. Az egyéni fájdalom a ''Száműzött szivárvány'' (1980) verseiben s a későbbiekben közösségi méreteket ölt, sőt kozmikussá válik.
 
Életművének lényeges részét alkotja a ''Kobak könyve.'' Nem egyszerű meséskönyv ez, hanem egyidejűleg irodalmi-pszichológiai kísérlet, amennyiben egy kisfiú, Kobak mesél bennük, a szerző csak lejegyzi, esetleg röviden kommentálja az elmondottakat. Formailag is a gyermeki látás-, gondolkodás- és beszédmódot követi, a felnőtteket megdöbbentő kérdéseket tesz fel. Kobak jellegzetesen mai gyermek, aki régi típusú meséi mellett (amelyek a tárgyak megszemélyesítésében, a társra vágyásban fejeződnek ki), a gyermeki jóság, tisztaság-naivság történetei mellett rákérdez a technikai világra (autó, traktor, robotgép), de ennél is jellemzőbbek lelki megnyilvánulásai, a felnőttek [[pszichózis]]át tükröző magatartásjelek. Az 1966-ban megjelent kötetet 1968-ban követte ''Kobak második könyve,'' 1973-ban pedig a Kobak könyve címmel s a gyimesközéploki általános iskola tanulóinak gyermekrajzaival készült gyűjteményes kiadás.
117 228

szerkesztés