„V. Sándor (ellenpápa)” változatai közötti eltérés

== Élete és pályafutása a pisai zsinatig ==

Eredetileg [[1339]] körül született [[Kréta]] szigetén ''Pietro Philargi'' avagy ''Pietro di Candia'' néven. Sem szüleiről, sem rokonairól vagy más gyökereiről nem maradt fenn forrás, de a legtöbb krónika szinte meseszerűen írja le Pietro élettörténetét. Ez alapján a gyermek Pietro koldusként könyörgött a napi betevőért Kréta városaiban, amikor egy [[kapucinusok|kapucinus]] szerzetes megsajnálta, és magához vette. Pár hónapon keresztül oktatta, majd a szigeten működő [[ferencesek]] közé adta be. A szerzetesi élet biztosította akkoriban a tisztes megélhetést, még ha szegény sorból is származott a jelentkező. Pietro azonban nem volt átlagos képességű szerzetes. Belépése után nem sokkal a kolostor vezetői felismerték kivételes tehetségét és évek múltán úgy döntöttek, hogy a rend javát szolgálná, ha Pietrot elküldenék Európa legnagyobb egyetemeire továbbtanulni. Először [[Itália|Itáliába]] ment, majd később tanult az [[oxford]]i és a [[párizs]]i egyetemen is. Itt végezte el tanulmányait, és doktori címet kapott, és professzorként illetve íróként Párizsban maradt és oktatott az egyetemen. Kiváló munkáit is ekkor írta, amelyek leginkább [[teológia]]i témájú művek magyarázatai voltak.<br />

 

Philargi bíboros rangját inkább köszönhette a Viscontiaknak, mint a római pápának, ezért helyzete különleges volt az itáliai bíborosi karban. Nem feltétlen tartozott a római pápák körébe, és éppen ezért ő volt az egyik legfontosabb itáliai szószólója a párizsi egyetem tanainak. Az egyetem ugyanis egy egyetemes zsinat összehívásában látta a skizma feloldásának lehetőségét, ahol mindkét pápát lemondatják, és helyükre az egyesült bíborosok választanak egyházfőt, akit mindenki elismer. Philargi bíboros a [[Vatikán]]ban is többször kifejtette nézeteit, amiért hamar megromlott viszonya [[XII. Gergely pápa|XII. Gergellyel]], de a római kardinálisok közül sokan támogatták az egyetem kezdeményezéseit. Ugyanígy reagált [[XIII. Benedek]], avignoni egyházfő is, ezért a bíborosi kar mindkét pápától lassan eltávolodott, és elkezdte szervezni a zsinatot, amelyet [[1409]]-re hirdettek meg. Pietro igyekezett Rómában támogatókat toborozni a zsinat ügyének, de Gergely nem volt hajlandó elfogadni az egyetem megoldási javaslatát. Ezért Pietro levelezni kezdett [[IV. Henrik angol király|IV. Henrikkel]], [[Anglia]] királyával, aki Gergely támogatói között volt, hogy nyilvánítsa ki semlegességét a két pápa ügyében. Végül Henrik a [[Canterbury]]-i érsek nyomására beleegyezett a bíboros kérésébe. A zsinat előtt tehát minden el lett rendezve. Franciaország és [[Németország]] is az egyetem mellett álltak, de a zsinatról elfelejtették kikérni a két udvar véleményét, így később a pisai zsinatot nem ismerték el. Ettől függetlenül az egyházi gyűlés [[1409]]. [[március 25.|március 25-én]] összeült a pisai dóm épületében. A zsinatot Pietro miséjével nyitották meg, majd milánói érsekként ő elnökölt az ülésen. Nagy szerepe volt a jogi doktrínák kidolgozásában, amelyben a két hatalmon lévő pápát notorikus skizmatikusoknak és [[eretnek]]eknek bélyegezték meg, majd megfosztották őket trónjuktól. A megüresedett pápai trónra a nagy számban megjelenő bíborosok új egyházfőt választottak, méghozzá a zsinat vezetőjének személyében. [[1409]]. [[június 26.|június 26-án]] Pietrot pápává választották, aki felvette az V. Sándor uralkodói nevet.