„IV. Jenő pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: I. Ulászló –> I. Ulászló magyar király |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Várna –> Várna (Bulgária) |
||
42. sor:
<br />Ferrarába érkezett [[VIII. János bizánci császár]] és József [[pátriárka]] is a keleti egyház tekintélyes méltóságaival együtt. A két egyház újraegyesülését újra csak politikai indokok élesztették lángra, amely a római pápának volt csak diadalmenet. János ettől a nyugati keresztény államok katonai segítségét várta, és a keleti klérus is belátta, hogy elvész szabadságuk, ha nem vállalják Jenő feltételeit. A pápa a tárgyalások során tökéletesen tisztában volt azzal, hogy igazán jó tárgyalási pozícióban van, és ráadásul a kereszténység újraegyesítésével megerősítheti hivatalát a bázeli zsinattal szemben. A vita ettől függetlenül hosszúra nyúlt. A pátriárka csak nehezen fogadta el végül a [[Filioque|Filioquét]], a görög egyház elfogadta a római pápa elsőbbségét, de kiharcolták, hogy saját rítusuk szerint misézhessenek tovább. A tárgyalások alatt nyílt kérdésként jelent meg Konstantinápoly felszabadítása is, amelyre Jenő ígéretet tett. Végül [[1439]]. [[július 6.|július 6-án]] a ''Laetantur coeli'' kezdetű uniós dekrétumban a pápai tetszésnek megfelelően újra kihirdették a keresztény egyházak egyesülését. A zsinat idő közben a ferrarai [[pestis]] miatt Firenzébe költözött át, és Jenő már itt írta alá [[november 22.|november 22-én]] az [[Örményország|örmény]] egyházzal, majd [[1443]]-ban a [[szíria|szírek]] egyházával és [[1445]]-ben a [[nesztoriánusok]]kal és [[maroniták]]kal az egyesülési szerződést. Mindemellett a két egyház összeforrása az alsópapság és a hívők ellenkezésében szétporladt. Konstantinápolyban elterjedt az a szólás, amely szerint inkább elviselik a [[szultán]] turbánját a város falai között, mint a római pápa [[tiara|tiaráját]].
Ezek után mindenesetre Jenőn volt a sor, aki ígéretének megfelelően igyekezett minden politikai szálat megmozgatni, hogy [[keresztes háborúk|keresztes háborút]] indítson a törökök ellen. Zsigmond halála után [[Magyarország]] trónján [[I. Ulászló magyar király|I. Ulászló]] király ült, aki [[Hunyadi János]] hadvezéri tehetségében bízva hadakozott a törökök ellen. Jenő minden erejével biztatta a keresztény államokat az összefogásra, és [[1442]]-ben Cesarini bíborost [[Buda|Budára]] küldte, hogy segítse Ulászló és Hunyadi seregtoborzását és küzdelmét a [[Balkán-félsziget]]en. A pápai felhívásra több nemzet fia is érkezett a Magyar Királyság területére, de igazán nagy segítség nem érkezett nyugatról. A pápa flottát szereltetett fel, amely a tervek szerint a [[Dardanellák|Hellészpontosznál]] tartóztatja fel a török seregeket. De a hatalmasra duzzadt sereg végül [[1444]]-ben [[Várna (Bulgária)|Várnánál]] súlyos vereséget szenvedett. A harcokban meghalt a magyar uralkodó és Cesarini bíboros is. A politikai segítségnyújtás pedig végleg szertefoszlott. A kudarc után János császár sem erőltette tovább az egyházak egyesülését.
=== Az utolsó felvonás ===
| |||