„Termésarany” változatai közötti eltérés

A korai bányászkodás időszakában kis mennyiségben más aranytartalmú ásvány mellett termésaranyat találtak [[Nagybörzsöny]], [[Recsk]], [[Rudabánya]] és [[Telkibánya]] ércbányáinak egyes bányarészeiben termésaranyat. A [[Duna]] völgyében, elsősorban [[Rajka]] és [[Győr]] között történt [[aranymosás]], amit főként [[Ásványráró]], [[Hédervár]], [[Kisbodak]] és [[Ács (település)|Ács]] lakosai végeztek. A Duna völgyében előforduló termésarany rendkívül finom lemezes-pikkelyes, melyből átlagosan 1 gramm 100.000 lemezkét tartalmaz 950 ‰ finomsággal. 1932 és 1934 között a Nemzeti Bank megvizsgáltatta az aranykinyerés lehetőségét, ezért Ásványráró és [[Dunaalmás]] között 980 fúrást készítettek. Az ezekből a fúrásokból vett minták elemzése szerint az átlagos aranytartalom 0,012 gramm/m³ volt. A partközeli kavicsteraszban helyenként 0,8-1,0 gramm/m³ feldúsulást tapasztaltak. A legnagyobb fellelt aranyszemcse tömege 0,36 gramm volt. Annak ellenére, hogy a termésarany egyszerű mechanikai eljárásokkal kinyerhető, és kísérletek voltak ''cián-lugzással'' való kinyerésre is, ami nagyobb mennyiséget adott, mindezzel együtt a kitermelés gazdaságtalannak bizonyult. A Duna völgyhöz kötődik a [[Dunaföldvár]] közelében homokokban talált kismennyiségű termésarany is. A dunai hordalékokban előforduló termésarany elsődleges képződési helye az ausztriai Magas Tauren.