„Barthélemy Catherine Joubert” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő módosítása: en:Barthélemy Catherine Joubert |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Adige –> Adige (folyó) |
||
24. sor:
Egy ügyvéd fiaként [[Pont-de-Vaux]]-ban született, az iskolából 1784-ben megszökött, és beállt a tüzérséghez. Az apja visszahozta onnan, és elküldte hogy jogot tanuljon, jogi tanulmányokat folytatott [[Lyon]]ban és [[Dijon]]ban. 1791-ben a francia forradalmi háborúk alatt, belépett a francia forradalmi hadsereg Ain-i ezredébe, ahol társai őrmesterré választották. 1792. januárjában lett alhadnagy , majd novemberben hadnagy , miután az időközben első hadi tapasztalatait az itáliai hadjáratban megszerezte. 1793-ban kitüntette magát Col de Tende erődjének védelmében Északnyugat-Itáliában, ahol mindössze csak harminc emberével vette fel a harcot az ellenség egész zászlóalja ellen. Megsebesült és fogságba esett, az osztrák fővezér, De Vins feltételesen szabadon engedte. 1794-ben ismét aktív szerepet vállalt, és 1795-ben léptették elő dandártábornokká.
Az 1796-os hadjáratban Joubert lett a Bonaparte Napóleon jobb keze. Egy dandárt vezetett [[Charles Pierre François Augereau|Pierre Augereau]] parancsnoksága alatt a [[Millesimói csata|Millesimói csatában]] és [[André Masséna]] vezetésével a [[Lodi csata|Lodi csatában]]. Részt vett [[Castiglionei csata|Castiglione-i csatában]] augusztusban. Hamarosan felkeltette Bonaparte figyelmét, aki dandártábornokká léptette elő 1796 decemberében és sorozatosan fontos feladatokkal látta el. Így ő vezette a tartalék erőt a [[Adige (folyó)|Adige]] folyó völgyében a [[Rivoli csata|Rivoli csatában]]. A 1797-es tavaszi hadjáratban (Ausztria inváziója) ó vezette Bonaparte hadseregének bal szárnyát Tirolban, átverekedve magát a hegyeken, hogy csatlakozzanak a stájerországi vezérkarhoz.
1798-1799-ben különböző parancsnoki posztot töltött be a németalföldi , a rajnai és a olasz hadszíntéren, az utóbbinak 1799. januárjában ő volt a főparancsnoka. A polgári hatóságokkal vitába keveredett, ezért lemondott posztjáról és visszatért Franciaországba. Ott megnősült, feleségül vette (1799. júniusában) Félicité Françoise de Montholon-Sémonville-t. Szinte azonnal visszahívták Észak-Itáliába a sorozatos és súlyos francia vereségek miatt. Ő vette át a parancsnokságot [[Jean Victor Moreau|Jean Moreautól]] 1799. július közepén.
| |||