„Nicolas-Charles Bochsa” változatai közötti eltérés

a
→‎Élete: hivatkozás javítása
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
aNincs szerkesztési összefoglaló
a (→‎Élete: hivatkozás javítása)
Örökölt zenei tehetségének köszönhetően pályáján gyors sikerekkel indult. Apja, a Csehországból betelepült Karl Bochsa oboás hétéves korától tanította oboázni és zongorázni. 1807-ben felvételt nyert a Párizsi Konzervatóriumba (Conservatoire de Paris), ahol Charles Simon Catel összhangzatra, [[Étienne Nicolas Méhul]] zeneszerzésre, a neves hárfás dinasztia tagjai, Marin és [[François Joseph Naderman]] pedig [[Hárfa|hárfázni]] tanította. Iskoláit kiválóan végezhette el, amit az bizonyít, hogy 1812-ben [[Napóleon|Napóleontól]] első díjat kapott, amit később [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]] is megerősített. A rákövetkező évben a Császári Zenekar (Imperial Orchestra) hárfása lett és az Opéra Comique számára operákat kezdett írni.
 
1812-ben feleségül vette du Crest márki lányát. Georgette Ducrest a híres író és hárfaművésznő, [[Madame de Genlis]] unokahúga volt. Bochsa a házassággal nemcsak [[Louis Philippe Joseph d’Orléans|főúri kapcsolatokat]] szerzett, de egyúttal a legmagasabb művészeti-kulturális körökbe is bekerült. Feleségtől két gyermeke született.
 
1817-ben azonban pályája derékba tört. Mivel kedvelte a luxust, híres zenészektől (Berton, [[Étienne Nicolas Méhul|Méhul]], [[François-Adrien Boieldieu|Boieldieu]], Nicolò) és befolyásos nemesektől (Decazes gróf, [[Arthur Wellesley|Wellington hercege]]) hamis váltók alapján nagyobb kölcsönöket vett fel, amelyeket nem tudott visszafizetni. Bochsa az ellene indított büntetőeljárás elől Angliába menekült, az esküdtbíróság pedig távollétében, 1818. február 17-én, tizenkét év kényszermunkára és 4000 frank pénzbírságra ítélte. Családjával kapcsolata megszakadt és nem tért vissza többé Franciaországba.