„Iamblikhosz” változatai közötti eltérés

[[Kép:Iamblichus.jpg|thumb|200px|Jámblico.|bélyegkép|jobbra|200px|[[Iamblikhosz]]]]

 

Életéről szinte semmit sem tudunk. Az [[ókor]]i hagyomány az [[újplatonizmus|újplatonista]] [[Pomponius Porphyrio]] tanítványának mondja. Csodatetteiről életrajzírója Eunapius írt. Az egyik legfontosabb műve a ''De Mysteriis'', amit a [[Misztériumjáték|misztériumokról]] írt. Iamblikhosz ebben azt állítja, hogy az olyan "barbár szent népek", mint amilyenek az egyiptomiak és az asszírok voltak, még őrizték a régi tudást, még "ismerik az istenek eredeti neveit", amit a hellének már elfelejtettek. Ennek pedig az az oka, hogy a keletiek hagyományőrzők, ellenben a hellének folyton újítanak. Ez a "csodás és titokzatos Kelet" toposza. Keleten "még tudják" a választ a legfontosabb kérdésekre, még õrzik az õsi titkot, amit Iamblikhosz kora a gyors fejlődésben és az új vallások, mint a kereszténység megjelenésével elfelejtett. <ref>[http://hps.elte.hu/~km/KELETISTSM.pdf Mund Katalin: A “keleti bölcsesség” jelentésváltozása* ]</ref> Egyik leghíresebb követője [[Flavius Iulianus római császár]] volt, aki a keresztény hit elhagyása után 351-ben Nikomédiába, Pergamonba, majd Efezusba utazott, ahol a [[neoplatonizmus]] és Iamblikhosz hívévé vált és [[Aedesius]] neoplatonista filozófus tanítványa lett.