„Pszaltérion” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
77. sor:
== Története ==
[[Fájl:Relief harpist Louvre AO12454.jpg|left|thumb|160px|Szöghárfa terrakotta domborművön [[Esnunna]] városából, Kr. e. 2. évezred eleje]]
A hárfafélék valószínűleg a húros hangszerek legősibb típusából, a [[zenei íj]]ból fejlődtek ki. Legegyszerűbb változatai, az ''ívhárfák'' hangteste és annak nyúlványaként kinövő nyaka egybefüggő, felajzott íjhoz hasonló ívet alkot, a húrok az ív végeit kötik össze. A [[sumerek]] Kr. e. 3400. körül, az [[Ókori Egyiptom|egyiptomiak]] Kr. e. 2500. táján már használtak ilyen hangszert. [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] Kr. e. 2000. körül egy új hárfatípus, a ''szöghárfa'' vette át a helyét, ami pár évszázad elteltével Egyiptomban is megjelent. Ennél a típusnál a hangszer nyaka derékszögben, a későbbi korokban hegyes szögben csatlakozik a testhez. Ez a típus a Kr. e. 2. évezredben [[Ciprus|ciprusi]] ábrázolásokon is feltűnik.
Az [[Égei-tenger]] térségében a Kr. e. 3. évezredben a [[kükladikus kultúra]] hagyott hátra hárfás férfiakat ábrázoló márványszobrocskákat. Ezek a hangszertörténet által ismert legrégebbi ábrázolások, melyeken ''kerethárfa'' ismerhető fel, olyan hárfa, melynek testét és nyakát egy harmadik elem, ''oszlop'' köti össze, ezzel teljes háromszöggé egészítve ki a hangszer formáját. Hasonló hangszert vélnek a kutatók felfedezni a [[minószi civilizáció]] egyes pecsétnyomóin is a Kr. e. 1900–1700 közötti időszakból.
| |||