„Mefisztó-keringők zongorára” változatai közötti eltérés

[[Liszt Ferenc]] négy '''''Mefisztó-keringő'''''t ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Zongora partitúrák, átiratok stb.|S.514]], [[Liszt Ferenc műveinek listája#Zongora partitúrák, átiratok stb.|S.515]], [[Liszt Ferenc műveinek listája#Táncok|S.215a és S.216]] és [[Liszt Ferenc műveinek listája#Táncok|S.216b]]) írt [[Zongora|zongorára]]. Mefisztó, a Faust-történet szereplője, az emberben meglévő gonosz, a rossz megtestesítője. Nem túlzás azt állítani, hogy Lisztet Mefisztó alakja jobban foglalkoztatta, mint a főhős Faust, a kortársak ezért is emlegették „abbénak öltözött Mefisztóként” az öreg komponistát. Liszt az első két keringőt eredetileg zenekarra komponálta, amelyekből zongoraátiratot is készített. A zenekari ''[[Két epizód Lenau Faustjából#Mefisztó-keringő|Első Mefisztó-keringő]]'' a ''[[Két epizód Lenau Faustjából]]'' című szimfonikus mű (1860) második tétele, a ''[[Második Mefisztó-keringő]]'' pedig 1881-es keltezésű önálló szimfonikus darab. A harmadik és a negyedik ''Mefisztó-keringő'' már eleve zongorára íródott, 1883-ban és 1885-ben. Liszt a négy keringőn kívül írt még egy ''[[Mefisztó-polka (Liszt)|Mefisztó-polkát]]'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Táncok|S.217]]) is, és még egy Mefisztó-keringőt, ami ''[[Hangnem nélküli bagatell]]'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Táncok|S.216a]]) címen ismert.