„Mefisztó-keringők zongorára” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
20. sor:
Liszt 1883-ban komponálta a ''Harmadik Mefisztó-keringő''t – zongorára. A művet még ebben az évben kiadta a Fürstner kiadó, ajánlása pedig Marie Jaëllnek (1846–1925), a mester tehetséges zongoraművész tanítványának szólt. Lisztet ebben az időben már hidegen hagyták a sikerek, erre utal az a megjegyzése a darab kapcsán, amit másik tanítványa, Liszt életének krónikása, a karmester August Göllerich jegyzett fel: ''„Megmondom, mit írnak majd a kritikusok, ha ezt koncerten eljátssza. Azt fogják mondani: nagyon tehetséges fiatal hölgy, nagyon jó a technikája! – Csak kár, hogy ilyen vacak dolgokra adja a fejét. Hisz a komponista – úgy tetszik – még az összhangzattan és a zenei szerkesztés alapjait sem tanulta meg. Látszik ez mindjárt az indulásból is!”''
Az új liszti zenei nyelvet alkalmazó darab szerkezetileg a két részes: A, B, A variáns, B variáns. Igazi liszti fricska a darab páros ütemezése: 4/4-ben, illetve 12/8-ban íródott (ne feledjük: keringőről van szó!). Az A rész négy témából épül. A darab kvart struktúrájú, tonalitás nélküli résszel kezdődik, majd a második szakasz kromatikusan ereszkedő moll-szextakkordokból épül. A harmadik a diabolikus szimbólumot hangsúlyozó rész, a negyedik pedig egy táncos jellegű, Fisz-dúr anyag. A B részben az előző, negyedik témát fejti tovább, a csúcspont után pedig a harmadik témából szövődik a szakasz. A záró rész zenei anyaga a bevezető témából épül, kvart szerkezetben, unisono oktávmenetekben fut. Az gyorsuló, vad forgatag e kvartsor záró disz hangján fejeződik be.
== ''Negyedik Mefisztó-keringő'' (S.216b) ==
| |||