„Ford GT40” változatai közötti eltérés

Ford GT40 (szerkesztés)

A lap 2011. július 19., 20:08-kori változata

Nincs méretváltozás , 10 évvel ezelőtt

a

Tőismétléses mellérendelések (napról napra, fokról fokra, időről időre, szemtől szembe, fej fej mellett stb.) javítása kézi botszerkesztéssel. Nem kell a kötőjel! Ld. OH 100. o.

BinBott

botok

17 888

szerkesztés

A lap 2011. július 5., 19:01-kori változata (szerkesztés) Hkbot (vitalap \| szerkesztései) a (Bottal végzett egyértelműsítés: Dollár –> amerikai dollár) ← Régebbi szerkesztés		A lap 2011. július 19., 20:08-kori változata (szerkesztés) (visszavonás) BinBott (vitalap \| szerkesztései) a (Tőismétléses mellérendelések (napról napra, fokról fokra, időről időre, szemtől szembe, fej fej mellett stb.) javítása kézi botszerkesztéssel. Nem kell a kötőjel! Ld. OH 100. o.) Újabb szerkesztés →
Az első két GT40 Mk I-es [[autó]], [[Jo Schlesser]]rel és [[Roy Salvadori]]val a volánja mögött, [[1964]]-ben a [[Le Mans]]-i tesztelő előfutamon lépett pályára. Ezekben még a [[Ford]] [[Indianapolis]] versenyszakosztály által tervezett, 4,2 [[liter]]es, 350 lóerős alumíniumblokk, valamint négyfokozatú [[Colotti]] váltó volt. Mindkét példányt azonnal össze is törték, igaz, amíg mentek, vészesen gyorsak voltak. [[John Wyer]], a FAV igazgatója pilótahibára gyanakodott. Amikor vitájuk eldöntésére a MIRA tesztpályáján nagysebességű próbakört futottak, a GT40 teljes műanyag eleje közel 300 km/h-s tempónál leszakadt, és szétörött. A GT40-est részben áttervezték, de minden módosítás ellenére a [[Nürburgring]]en, [[Reims]]ben és [[Nassau]]ban egyaránt szétesett a váltó, ráadásul az [[alumínium]] motorblokkok is egytől- egyig megrepedtek. A [[Ford]] ekkor magához vette a fejlesztést. [[1964]] végétől az [[anglia]]i FAV tehát csak az autók vázát, alapszerkezetét állította elő, de a versenytechnikát [[USA\|Amerikában]] dolgozták ki. Ekkor lépett a képbe a tuningspecialista [[Carroll Shelby]], aki az AC Cobrával elért eredményeivel már híressé vált [[USA\|Amerikában]]. Ő azonmód a saját cége által feljavított, a [[Ford Fairlane]]-ből származó, 4,7 literes V8-ast szerelte be a GT40-be. Felügyelete alatt kijavították a váltó és a fék hibáit, módosították a kocsi [[aerodinamika\|aerodinamikáját]] is. A sok befektetett energia kezdte meghozni a gyümölcsét - [[Daytona\|Daytonában]] egy első, [[Sebring]]ben egy második helyezést zsebelhetett be a [[Ford]]. Bár [[Carroll Shelby\|Shelby]] is tovább finomította a középmotoros csodaautót, egy újabb, nagy tudású versenycég, a [[detroit]]i Kar Kraft is részt kért a fejlesztésekből. A Fairlane Shelby által javasolt, 289 köbinches motorja helyett a [[Ford Galaxie]] 445 lóerősre feltuningolt 428-asát tették be. A Shelby-fejlesztette négy Mk I-es mellett az [[1965]]-ös [[Le Mans]]-on már két ilyen, Kar Kraft-féle, Mk II-es autó is elindult. A hat közül egyik sem ért célba, miközben a [[Ferrari]] akkor épp zsinórban már a hatodik Le Mans-i diadalát is besöpörte a P2-es versenyautóval. A GT40-es három fő erénye - óriási ereje, tankszerűen masszív vázszerkezete és futóműve - a legnagyobb hátránya is volt. A versenyautók között tetemesnek mondható, egy [[tonna]] fölötti tömege miatt a hajtáslánc minden eleme tripla erejű pofonokat kapott versenyüzemben.