„Szalusztiosz” változatai közötti eltérés

[[Athén]]ben és [[Alexandria|Alexandriában]] élt. Az [[epikureizmus|epikureus filozófia]] és a rohamosan terjedő [[kereszténység]] ellen írta meg ''Peri theón kai koszmou'' („Értkekezés az istenekről és a kozmoszról”) című munkáját, amelyben a lélek halhatatlanságát és a világ örökkévalóságát vitatta. Barátja volt [[Flavius Iulianus római császár]]nak. Szalusztiosz [[Iamblikhosz]] híve volt, aki a platonizmust a püthagoreus tanokkal és csodatevéssel ötvözve létrehozta az [[újplatonizmus]]t, továbbá Iulianus filozófiai írásaiból is merített. Az értekezés meglehetősen tömör. Célja részben az, hogy vitázzon a szokásos keresztény polémiákkal. Ezért a kutatók gyakran feltételezik, hogy Ilianus világnézetének propagálása volt a mű létrejöttének oka, amellyel vallási törekvéseit támogatta. Eszerint a mű [[362]]-ben vagy [[363]] első felében készülhetett. Egy másik nézet szerint azonban már Iulianus halála után íródott. A negyedik könyv végén, ahol az elhunyt lelkekről van szó, már 363 nyara után is készülhetett.

 

 

Szalusztioszt a [[19. század]]i ókorkutatás összekeverte [[Saturninius Secundus Salutius]]szal, aki szintén Iulianus udvarában töltött be fontos pozíciókat. Megbízható elkülönítésük [[Ammianus Marcellinus]] alapján lehetséges, aki mindig, Sallustius és Salutius neveken beszél róluk. Azonosítható továbbá még a ''Flavius Sallustius'' néven említett [[363]]-as [[consul]]lal is.