„Savoyai-ház” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Szardínia –> Szardínia (Olaszország)
linkek
4. sor:
[[1861]]-től [[1946]]-ig [[Olaszország]] királyi családja volt. Már a középkorban kiterjedt birtokaik voltak a nyugati [[Alpok]]nak abban a térségében, ahol a mai [[Franciaország]], [[Olaszország]] és [[Svájc]] találkozik. A család a 15. században német-római birodalmi hercegi rangra emelkedett, majd a 18. században a [[spanyol örökösödési háború]] eredményeként királyi címet szerzett.: előbb [[Szicília]] fölött uralkodott, ezt azonban hamarosan elcserélte [[Szardínia|Szardíniára]]. A dinasztia fontos szerepet játszott [[Itália egyesítése|Itália egyesítésében]].
 
A Savoyai-ház alapítójának a valószínűleg burgundiai eredetű [[I. Humbert savoyai gróf|I. Fehérkezű Humbertet]] tartják, aki a [[11. század]] közepe táján kezében tartotta Savoya grófságát, valamint a Rhone[[Rhône]] folyótól keletre és a Genfi-tótól délre fekvő más területeket. Utódai fokozatosan növelték Savoya területét. [[V. Amadé savoyai gróf|V. Amadé]] (ur. 1285-1323) vezette be a száli (a frank időkből származó) örökösödéi jogot és az elsőszülöttségi törvényt, hogy elkerüljék a birtokállomány későbbi felaprózódását. [[VI. Amadé savoyai gróf|VI. Amadé]] (ur. 1343-1283) újabb területeket szerzett, és meg is szilárdított fölöttük a dinasztia uralmát. [[VII. Amadé savoyai gróf|VII. Amadé]] (ur. 1383-1391) a nizzai őrgrófság és központja, a fontos kikötő megszerzésével gyarapította az államot. [[V. Félix (ellenpápa)|VIII. Amadé]] (ur. 1391-1440) idején csatolták végleg Savoyához Piemontot, az Alpok olasz oldalán fekvő gazdag őrgrófságot, miután csaknem két évszázadon át a család egyik oldalágának birtoka volt. [[V. Félix (ellenpápa)|VIII. Amadé]] nyerte el [[1416]]-ban a birodalmi hercegi címet.
 
A [[15. század]] végén és a [[16. század]] elején gyenge kezű uralkodók követték egymást a trónon, így a család befolyása erősen csökkent; a mélypontnak Savoya francia megszállása tekinthető (1536-1559). [[1559]]-ben azonban [[I. Emánuel Philibert savoyai herceg|Emánuel Filibert]] (ur. 1553-1580) a [[cateau–cambrésiscateau-cambrésis-i béke]] értelmében visszaszerezte Savoya nagy részét. Ő helyezte át uralkodói székhelyét jó érzékkel az [[Alpok]] olasz oldalán fekvő [[Torino|Torinó]]ba. A következő évszázadban a Savoya hercegei folytatták területszerző politikájukat, s a nemzetközi politikában is megőrizték önálló szerepüket, azáltal, hogy ügyesen manővereztek a két nagy ellenfél. [[Franciaország]] és a [[Habsburg Birodalom]] között. Bár eredeti savoyai törzsterületeik egy része a [[17. század]] második felére francia uralom alá került, a korszak elhúzódó háborúiból végül nagy nyereséggel került ki a dinasztia.
 
A [[spanyol örökösödési háború]]t lezáró [[utrechti béke|utrechti békében]] (1713) a nagyhatalmak királyi rangra emelték [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadét]] (ur. 1675-1730), aki [[Szicília]] uralkodója lett. Szicíliát azonban 1718-ban [[V. Fülöp spanyol király]] – felmondva az [[utrechti béke]] szerződést – fegyverrel elragadta az újdonsült királytól. A területegyesítési és kormányzási realitásokat felismerve II. Viktor Amadé 1720-ban elfogadta hűbérurától, [[III. Károly magyar király|VI. Károly német-római császár]]tól a Szicíliáért cserébe felajánlott [[Szardínia (Olaszország)|Szardíniát]]. A következő évtizedekben a Savoyaiak, hasonló megfontolásokból, további fontos területek megszerzésére törekedtek Északkelet-Itáliában.
 
A [[francia forradalom]] és a [[napóleoni háborúk]] idején (1792-1815) csupán [[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] szigete kerülte el a francia megszállást, de [[1815]]-ben, a [[bécsi kongresszus]]on [[I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király|I. Viktor Emánuel]] (ur. 1802-1821) nemcsak korábbi birtokait kapta vissza, hanem a [[liguria]]i tengerpartot is államába olvaszthatta, noha ennek előző gazdáját, a [[Genovai Köztársaság]]ot is a korábbi közös ellenfél, Napóleon számolta fel.