„Thomas Paine” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Mancikukac (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
→‎Élete: aprók
9. sor:
Paine ezt követően, 1776 decemberében, útjára indította [[The Crisis]] című röpirat sorozatát, amelyet [[1783]]-ig folyamatosan publikált. Ebben a cikksorozatában, a [[amerikai függetlenségi háború|függetlenségi háború]] folyamán, a köztársaságpártiak legfőbb szócsöveként a gyarmatok szorosabb együttműködéséért és Angliától való elszakadásáért szállt síkra. Publicisztikáiban ő használta először a később függetlenné váló gyarmatokra a ''United States of America'' [[Amerikai Egyesült Államok]] elnevezést. [[George Washington]] annyira felemelőnek és inspirálónak tartotta Paine legelső, 1776-ban [[The Crisis]] címen kiadott esszéjét, hogy parancsba adta felolvasását csapatai előtt. Az 1776-os év annyira sikeres volt Paine számára, hogy az amerikai államok kongresszusa külügyi titkárrá választotta, majd [[1782]]-től a kormányzat hivatalos szóvivője lett. Ebben az időszakban igen jó viszonyt ápolt a kor vezető amerikai politikusaival, [[George Washington]] például hosszú időn át vendégül látta őt vidéki házában. Ám ez az idill nem tartott sokáig, mert Paine idealisztikus és kritikus látásmódja, szókimondó, megalkuvást nem ismerő természete miatt összeveszett Washingtonnal, majd külügyminiszteri posztjáról is menesztették.
 
MindenbizonnyalMinden bizonnyal ennek a kudarcnak hatására 1786-ban visszatért az óhazába.[[1791]]–[[1792]] között [[Edmund Burke]]-nek a [[francia forradalom|francia forradalmat]] támadó könyvére válaszul írta meg kétkötetes művét, [[The rights of man|Az ember jogai]] címen. Ezekben a művekben számos egyéb reformötlet mellett javaslatot tett az általános nyugdíjrendszer, az állami iskolarendszer, a temetkezési segélyezés és a hajléktalanok lakhatásáról és ellátásáról való állami gondoskodás intézményeinek bevezetésére. Ám művénekMűvének radikális hangvétele és tartalma, illetve a hatására kibontakozó reformmozgalmak miatt Angliában perbe fogták, mire Paine aazért, halálbüntetéshogy elkerüléseelkerülje végetta Franciaországba menekülthalálbüntetést, deFranciaországba menekült. távollétébenTávollétében lázító rágalmazásért mégis elítélték.
[[1792]]-es FranciahonbaFranciaországba való megérkezésének idején javában tombolt a [[Francia Forradalom|forradalom]], mely a [[Bourbon-ház]] megdöntését, a királyság intézményének eltörlését és a köztársaság létrehozását tűzte ki céljául a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméjének jegyében.
Paine Franciaországban a Pas-de-Calais Département delegáltjaként a [[Nemzeti Konvent]] tagja lett, dacára annak, hogy egy szót sem beszélt franciául. Mivel ő a királyság intézményének létjogosultságát tagadta konzekvensen, de nem magát az uralkodót kívánta likvidálni, ezért a Konventben ellene szavazott [[XVI. Lajos]] kivégzésének. Ez súlyos hibának bizonyult a későbbiekre nézve, mivel a [[Jakobinusok|Jakobinus diktatúra]] terror időszaka alatt, [[1793]]-ban letartóztatták és halálraítélték. Ám a börtönben hirtelen támadt lázas megbetegedésnek, egy figyelmetlen börtönőrnek és a "véletlenek szerencsés összjátékának" köszönhetően [[1794]]-ben mégis kiszabadult cellájából, elkerülve a [[guillotine]]t. Már a börtönben töltött napjai alatt fejben nekilátott következő, Európa-szerte, de leginkább Angliában, Németországban és Magyarországon, rendkívül népszerű művének az [[Age of reason|Az értelem korának]] megírásához. Ebben a könyvében élesen bírálta a Bibliát és általában a vallást, pellengérre állítva, majd szisztematikusan megcáfolva a Szentírás több kijelentését.
 
Paine Franciaországban a Pas-de-Calais Département delegáltjaként a [[Nemzeti Konvent]] tagja lett, dacára annak, hogy egy szót sem beszélt franciául. Mivel ő a királyság intézményének létjogosultságát tagadta konzekvensen, de nem magát az uralkodót kívánta likvidálni, ezért a Konventben ellene szavazott [[XVI. Lajos]] kivégzésénekkivégzése ellen szavazott. Ez súlyos hibának bizonyult a későbbiekre nézve, mivel a [[Jakobinusok|Jakobinus diktatúra]] terror időszakaterroridőszaka alatt, [[1793]]-ban letartóztatták és halálraítéltékhalálra ítélték. Ám aA börtönben hirtelen támadt lázas megbetegedésnek, egy figyelmetlen börtönőrnek és a "véletlenek szerencsés összjátékának" köszönhetően [[1794]]-ben mégis kiszabadult cellájából, elkerülve a [[guillotine]]t. Már a börtönben töltött napjai alatt fejben nekilátott következő, Európa-szerte, de leginkább Angliában, Németországban és Magyarországon, rendkívül népszerű művének az [[Age of reason|Az értelem korának]] megírásához. Ebben a könyvében élesen bírálta a Bibliát és általában a vallást, pellengérre állítva, majd szisztematikusan megcáfolva a Szentírás több kijelentését.
1795-1796 telén Thomas Paine utolsó fontos röpiratát publikálta ''Agrarian Justice'' címen. Ebben a művében továbbfejlesztett elképzeléseket írt le a [[The rights of man|Az ember jogai]] című munkájához kapcsolódva. Az [[Agrarian Justice]]-ban javaslatot tett, az amerikai kontinensen legelsőként, egy az Egyesült Államokban létrehozandó nyugdíjellátási rendszerre.
 
1795-1796 telén Thomas Paine utolsó fontos röpiratát publikálta ''Agrarian Justice'' címen. Ebben a művében továbbfejlesztett elképzeléseket írt le a [[The rights of man|Az ember jogai]] című munkájához kapcsolódva. Az [[Agrarian Justice]]-ban javaslatot tett, az amerikai kontinensen legelsőként, egy, az Egyesült Államokban létrehozandó nyugdíjellátási rendszerre.
Az 1700-as évek legvégére Paine anti-monarchista hevülete oly mértékben erőteljessé vált, hogy részletes tervet dolgozott ki [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]] számára Anglia lerohanására és a kormányzat végleges megdöntésére. Elképzelése és egyúttal személye is felkeltette Napóleon figyelmét, aki találkozásuk után állást ajánlott neki Párizsban és kijelentette, hogy Paine-nek a Föld összes városában szobrot kellene állítani aranyból. Paine azonban nem kedvelte igazán Napóleont, mert úgy gondolta, hogy a hadvezér fokozatosan diktatúrába fogja sodorni Franciaországot, ezért a leendő császár ajánlatát visszautasította.
 
Az 1700-as évek legvégére Paine anti-monarchista hevülete oly mértékben erőteljessé váltfokozódott, hogy részletes tervet dolgozott ki [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]] számára Anglia lerohanására és a kormányzat végleges megdöntésére. Elképzelése és egyúttal személye is felkeltette Napóleon figyelmét, aki találkozásuk után állást ajánlott neki Párizsban és kijelentette, hogy Paine-nek a Föld összes városában szobrot kellene állítani aranyból. Paine azonban nem kedvelte igazán Napóleont, mert úgy gondolta, hogy a hadvezér fokozatosan diktatúrába fogja sodorni Franciaországot, ezért a leendő császár ajánlatát visszautasította.
 
Ezt követően ismét az Egyesült Államokba szeretett volna visszatérni, mely tervének sikeres megvalósítása érdekében levelezést folytatott az új elnökkel,[[Thomas Jefferson]]nal. Jefferson ígéretet tett neki, hogy hajót küld érte. Ezt az ígéretet később beváltotta, így Thomas Paine visszautazhatott az Újvilágba.
[[1802]]-es megérkezését követően ismét szerepet kívánt vállalni a helyi politikai életben, de ekkora már szolgálataira és általában véve személyére egyáltalán nem tartottak igényt. Munka és pénz hiányában nincstelenül és elhanyagolt állapotban tengette napjait addig, míg végül egy barátja, William Carver, magához nem fogadta és családja körében haláláig ápolta. Állítólag Paine az egyik utolsó beszélgetését egy őt ápoló orvossal folytatta betegágyánál, aki meg akarta győzni a megrögzött ateistát arról, hogy Jézus Isten fia volt. Persze nem sikerült neki...
 
[[1802]]-es megérkezését követően ismét szerepet kívánt vállalni a helyi politikai életben, de ekkora már szolgálataira és általában véve személyére egyáltalán nem tartottak igényt. Munka és pénz hiányában nincstelenül és elhanyagolt állapotban tengette napjait addig, míg végül egy barátja, William Carver, magához nem fogadta és családja körében haláláig ápolta. Állítólag Paine az egyik utolsó beszélgetését egy őt ápoló orvossal folytatta betegágyánál, aki meg akarta győzni a megrögzött ateistát arról, hogy Jézus Isten fia volt. Persze nem sikerült neki...
Thomas Paine 1809. június 8-án halt meg, hetvenkét éves korában [[New York]]ban, a [[Greenwich Village]]ben, kortársai által méltatlanul mellőzve.
 
Thomas Paine 1809. június 8-án halt meg, hetvenkét éves korában [[New York]]ban, a [[Greenwich Village]]ben, kortársai által méltatlanul mellőzve.
 
Haladó társadalmi eszméi és munkássága nemcsak korára, de a XIX. század több nagy mozgalmára is jelentős hatást gyakoroltak. Műveit többek között [[Abraham Lincoln]] és [[Thomas Edison]] is nagyrabecsültenagyra becsülte és érdeklődéssel forgatta.
Emlékét ma múzeum őrzi [[New York]]ban, illetve tiszteletére szülővárosában, Thetfordban[[Thetford]]ban, szobrot állítottak.
 
== Művei ==