„Iulianus római császár” változatai közötti eltérés

Írásaiban Iulianus filozófiai téren igyekezett aláásni a keresztény vallást a zsidók – mint keresztény előkép és alapvallás – előtérbe helyezésével. Nagyon jól ismerte a zsidó kultúrát és vallást, amelyről utalások olvashatók a ''Contra Galilaeos'' című vitairatában. Ebben beszél a zsidók theurgiai jártasságáról, vagyis arról a tudományról, amely képes mágia útján egy démont rávenni arra, hogy valakire rákényszerítsük akaratunkat.<ref>{{hiv-web|url=http://www.or-zse.hu/phd/grull_habil.pdf|cím= Zsidó epigráfiai kultúra a késő-római korban|elérés=2011-07-22}}</ref> Iulianus ebben az írásában a [[kereszténység]]et, mint a [[zsidó vallás|judaizmus]] [[eretnekség]]ét ítélte veszélyesnek. Ennek egyik vonatkozása az egyenlősítő doktrína, ami nagy társadalmi veszélyt jelentett, még akkor is, ha az egyenlősdi mindig papíron maradt. Ugyanebben a műben fogalmazta meg, hogy ha a keresztények nem fogadják el a Biblián kívüli művek ihletett voltát, akkor maradjanak is a saját Bibliájuknál és értelmezzék azt szó szerint, ne foglalkozzanak a korábbi hagyományok értelmezésével.<ref name="B40"/> A ''Contra Galilaeos'' fő mondanivalója, hogy a kereszténység az antik gondolkodás nélkül csak egy galileai illetőségű zsidó szekta, nem egyetemes vallás.<ref name="B33"/> Uralkodását megelőzően rendeletek jelentek meg a zsidók ellen, ezekben megszigorították polgári szabadságjogaikat, nem engedélyezték új zsinagógák építését, és nemegyszer megtörtént, hogy fanatikus keresztények zsinagógákat dúltak fel. Iulianus azonban, aki a régi vallások újjáélesztésére törekedett, javított a zsidók helyzetén.

 

 

Uralma alatt nem történt véres keresztényüldözés, a keresztényeket a hitük gyakorlásáért nem érte megtorlás vagy üldöztetés. A Constantius alatt hivatalban lévő püspököket száműzte ugyan, de például korábbi tanulótársai, [[Nazianzi Szent Gergely|nazianzi Gregorius]] és [[Nagy Szent Vazul|Basilius]] továbbra is háborítatlanul éltek és dolgoztak. Történetírója, [[Ammianus Marcellinus]] szerint élvezettel szemlélte a különböző keresztény szekták egymás közti nézeteltéréseit és vitáit, valójában éppen ezek a heves vallási viták voltak azok, amik miatt teljes mértékben eltávolodott a kereszténységtől, és amik miatt összeférhetetleneknek gondolta őket. Ehhez tartozik az ''A galileánusok ellen (Contra Galilaeos)'' című vitairata is. Célja volt egy olyan klasszikus egyház létrehozása, ami – hasonlóan a keresztény egyház szervezetéhez – egy hierarchikus rendben kiépülő, a teljes birodalmat átfogó egyház lett volna. Hogy mennyire jutott e célja megvalósításában, azt nem tudni, halála után ezt a tervet rögtön feladták.