„Iulianus római császár” változatai közötti eltérés

[[Kép:Ancient Roman road of Tall Aqibrin.jpg|bélyegkép|260px|Római hadiút [[Antiokheia]] és [[Iamblikhosz]] szülővárosa, a szíriai [[Khalkhisz]] városa között]]

[[Kép:Julian vs Persien.png|bélyegkép|260px|Iulianus perzsa hadjáratának útvonala. A piros vonal a halála helyén ér véget, ahol 363. június 22-én Maranga közelében, a [[Tigris (folyó)|Tigris folyó]] mellett egy utóvéd csetepatéban esett el.]]

[[363]]-ban Iulianus háborút indított a Római Birodalommal folyamatos konfliktusban álló perzsák ellen. A hadjáratba Iulianust elkísérte udvari orvosa, a bizánci orvosi iskola egyik legjelesebb képviselője, [[Oribasziosz]] is. A hadjárat célja ismeretlen, a találgatások sokféle elképzelést hoztak felszínre a történészek között. Van olyan például, aki azt állítja, hogy [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] nyomdokaiba kívánt lépni<ref>[http://www.sapientia.hu/hu/system/files/ET1-2005.pdf Deák Viktória Hedvig OP: Egyháztörténet - Julianus aposztata (hitehagyott) működése (361-363)], www.sapientia.hu</ref> ([[Gore Vidal]] 1962-es életrajzi regénye például kifejezetten erre épül). A legközvetlenebb cél valószínűleg [[Mezopotámia|Mesopotamia]] elfoglalása volt, amelyet [[Marcus Ulpius Traianus római császár|Traianus]] foglalt el, majd rögtön utána [[Publius Aelius Hadrianus római császár|Hadrianus]] feladni kényszerült, és attól kezdve Róma és a perzsák állandó ütközőterületévé vált. Túlságosan nagyra törő tervei nem lehettek, mert még elegendő ostromfelszerelést sem vitt magával, ami a [[Pártus Birodalom]] régi fővárosánál, a babilóniai [[Ktésziphón]]nál bosszulta meg magát,<ref name="RómBir"/> pedig Ammianus Marcellinus szerint Iulianus hadserege egyébként a [[Hajítógép#Ballista|ballistát]] és az [[onager (hajítógép)|onagert]] is használta.<ref>{{hiv-web|url=http://romaikor.hu/index.php?p=cikk&a1=31&a2=190&id=2724|szerző= Ammianus Marcellinus|cím= XIII/4|elérés=2011-07-22}}</ref> A közvetlen [[casus belli]] [[Amida]] elfoglalása lehetett, amelyet Sápúr még II. Constantius alatt, [[360]]-ban vett be, és ennek során a [[Marcus Aurelius Carus római császár|Carus császár]] [[283]]-as hadjáratán [[Marcus Aurelius Maximianus római császár|Maximianus]] által elfoglalt öt provincia is elveszett.

 

==Emlékezete==

[[Kép:Death of Julian - manuscript.jpg|jobbra|bélyegkép|260px|Iulianus halála. Illusztráció Giovanni Boccaccio ''De Casibus Virorum Illustribus'' című művéből.]]

Iulianust a nem egykorú keresztény hagyomány és a mai egyháztörténészek az [[Antikrisztus]] előfutárának írják le. Bár uralkodása alatt megközelítően sem folyt annyi keresztény vér, mint a korábbi római császárok alatt, de nagyon veszélyesnek ítélték a kereszténység szempontjából, és így tartják a mai napig is, hiszen Iulianus uralkodói programja és cselekedetei azt a célt szolgálták, hogy a keresztény egyházat lassan, de biztosan visszaszorítsa.<ref>{{hiv-web|url=http://www.katolikus-honlap.hu/060801/antikr.htm|szerző= P. Markus Pfluger|cím=Az Antikrisztus|dátum=2000|elérés=2011-07-22}}</ref><!--Ez a forrás nem tűnik túl megbízhatónak-->

A liberális protestáns Ferdinand Gregorovius elkésett hellén filozófusnak nevezte Iulianust. ''„Hiába fordult el a hitehagyott császár az emberiség új, már magasra emelkedett napjától, hogy bizarr ellenszegüléssel a görögök lenyugvó hélioszát imádja.”'' <ref>{{cite book|author=Ferdinand Gregorovius|title=Geschichte der Stadt Rom im Mittelalter vom V. bis XVI. Jahrhundert|publisher=Dtv, München|date=1988|id=ISBN 3-423-05960-5}}</ref>