„Iulianus római császár” változatai közötti eltérés

=== Vallási restauráció ===

[[Kép:Fresque Mithraeum Marino.jpg|jobbra|bélyegkép|260px|[[Mithrász]], a rómaivá váló iráni isten. Ez a név a Római Birodalomban az 1. század végén bukkant fel ''Deus Sol invictus Mithras,'' azaz „Mithras, a legyõzhetetlen Napisten” formában.<ref>{{hiv-web|url=http://www.mithras.hu/irodalom/mithras_a_miszteriumok_istene.pdf|szerző= Tóth István|cím= Mithras, a misztériumok istene?|elérés=2011-07-22}}</ref> Ez a freskó az olaszországi Marino [[3. század]]i mithraeumában ábrázolja a bikát megölő, rövid köpenybe öltözött Mithrászt.]]

[[I. Constantinus római császár|I. Constantinus]] és közvetlen utódai alatt a kereszténység az addig megtűrt és néha [[Vallásüldözés|üldözött]] státuszból támogatott vallás lett. Ekkor a kereszténység még nem emelkedett államvallás szintre (majd csak [[I. Theodosius római császár]] idejében lett az). A régi vallások híveit hamarosan támadások érték, templomaikat elfoglalták vagy lerombolták – Iulianus azon rendelete, miszerint a keresztényeknek vissza kell adni minden általuk használt ősi templomot, és csak azokat tarthatják meg, amiket saját maguk építettek, óriási (bár megalapozatlan) felháborodást váltott ki –, isteneik szobrait szétverték, helyenként még pogromokra is sor került, vagyis a kereszténység rögtön úgy kezdett el viselkedni, ahogyan azt mélyen elítélik a megelőző korok császárai esetében. Sőt, alighogy szabad vallásgyakorlatot kapott a kereszténység, szektái rögtön egymásnak estek, és kíméletlenül számoltak le az aktuálisan elfogadott fővonaltól eltérő „eretnekekkel”. Iulianus célja – saját szemszögéből nézve –, hogy a korábbi néhány évtized alatt elnyomott pogány kultuszok újra egyenrangúak legyenek a kereszténységgel, hogy ezután spontán módon éledjen újra az ősi vallások gyakorlása.<ref name="B36"/> Iulianus a kereszténységet [[ateizmus]]nak tekintette, hiszen tagadta az emberiség összes korábbi isteneinek létét.<ref name="B33">{{Opcit|n=Buzási, 2011.|o=33}}</ref>