„Kecseti Kaláka” változatai közötti eltérés

1934-ben [[Szentimrei Jenő]] segítségével az [[udvarhelyszék]]i Kecsetkisfalud lelkésze, [[Kiss István]] csoportot szervezett helyi [[tánc]]osokból és [[dal]]osokból, akik egy klánétással és egy cimbalmossal [[Erdély]] különböző részein éveken át bemutatták a közigazgatásilag egyesített Kecset és Kisfalud eredeti népi kultúrájának sajátos kincseit, így a seprűtáncot, a párnatáncot és a menyasszony-búcsúztatót. A kötetlen műsor keretében Szentimreiné [[Ferenczy Zsizsi]] [[Székelyek|székely]] [[népdal]]okat adott elő [[Bartók Béla|Bartók]] és [[Kodály Zoltán|Kodály]] gyűjteményéből, [[Zsizsmann Rezső]] zongorakíséretével. Az együttes 1935. március 31-én [[Budapest]]en is vendégszerepelt, ahol [[Móricz Zsigmond]] bevezetőjét [[Benedek Marcell]] olvasta fel s a csoportot Szentimrei Jenő mutatta be a közönségnek.