„Inkvizíció” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
43. sor:
[[Fájl:Inkvisisjonen.jpg|thumb|right|250px|[[Pedro Berruguete]]: [[Szent Domonkos]] albigens könyveket éget]]
=== A középkori inkvizíció ===
Az inkvizíció első hulláma a [[Délkelet-Európa|balkáni]] [[Bogumilok|bogumil]] mozgalomhoz hasonlatos [[Franciaország|dél-franciaországi]] [[Katharok|albigens]] eretnekmozgalom ellen szerveződött. Ezt kezdetben az egyházi, majd ennek hatására a világi hatóságok is üldözték, először kiközösítéssel és hatósági úton (például [[harmadik lateráni zsinat]], [[1179]]). Ennek hatástalansága indította az első, ún. episzkopális inkvizíciót [[1184]]-ben, az ''Ad abolendam…'' (Hogy kiirtassék…) kezdetű pápai [[bulla]] kiadásával. Azért nevezték episzkopálisnak, mert a helyi püspökök (latinul: ''episcopus'') gondjaira volt bízva a végrehajtása, és célja az eretnekség kiirtása volt.
Ez az inkvizíció nem volt különösebben sikeres, főképp azért, mert a katharok általános tiszteletnek örvendtek a lakosság körében. A másik ok a szégyentelen egyházi korrupció volt, ami miatt a papságról maga [[III. Ince pápa]] is így vélekedett: ''„Rosszabbak, mint a saját ürülékükben fetrengő vadállatok”''.<ref name="auto_b1ZWG+1suU5XDKhCGoS0tQ">Közli: Lea: ''History... Middle Age'', 329. old.</ref> A papság nagyobb része az örökséggel nem rendelkező nemesi sarjakból tevődött ki, akik nem elhivatottság, hanem megélhetés miatt váltak pappá, és papi-főpapi mivoltukat pénzkereső foglalkozásként értelmezték. Az alsópapság viszont szellemi téren nem volt versenytársa a képzett kathar prédikátoroknak.
| |||