Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Hibrid –> hibrid (biológia)
Az őstulkot feltehetően legalább két helyen háziasították egymástól függetlenül és eltérő időben: a [[Közel-Kelet]]en és [[India|Indiában]], az első hiteles bizonyítékok szerint hozzávetőlegesen Kr. e. 6000 körül (de elképzelhető, hogy korábban). Így az európai jellegű szarvasmarha (közönséges szarvasmarha) nem közvetlen rokona az ázsiai típusú szarvasmarhának, a [[zebu]]nak. Az ősi jellegű fajták, így a [[magyar szürke szarvasmarha]], a [[skót felföldi marha]], a [[bikaviadal]]okon használt [[spanyol parlagi marha]] vagy az afrikai [[Vatussi-marha]] megjelenésében igen emlékeztet a mára már kihalt őstulokra. Ezeknek a fajtáknak a felhasználásával sikerült visszatenyészteni egy, az őstulok ábrázolásaira nagyon hasonlító fajtát, amely a kitenyésztésén fáradozó német állattenyésztő tiszteletére a [[Heck-féle marha]] nevet kapta.
 
A vízibivalyt már szintén nagyon régen háziasították a [[Távol-Kelet]]en, hozzávetőlegesen Kr. e. 4000 körül. A vadbivaly leszármazottja, a házi bivaly ma is alapvető fontosságú háziállat [[Ázsia]] számos részén. Főleg a [[rizs]]termesztés során fontos, mint igavonó állat. Ázsiában számos helyen újra visszavadult, és mivel korlátlanul keresztezhető a vadbivallyal, annak állományai mára csaknem mindenütt [[hibrid (biológia)|hibrid]] jellegűek.
[[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] északi részén igen sok elvadult házibivaly él, számuk több ezer egyedre rúg. Azon állatok leszármazottai, amelyek az ott található katonai települések [[19. század]]i kiürítése után hátramaradtak.
Jelenlétük mára kártékonnyá vált, mivel tájidegen fajok és tönkreteszik az ott található életközösségeket. Természetes ellenségei nincsenek, legfeljebb a [[bordás krokodil]] ejt el néha egy-egy fiatal állatot, így a vadászat teljesen szabad rájuk, de kiirtásuk teljesen reménytelennek tűnik.
117 228

szerkesztés