„Mesteralak” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Mező –> Mező (heraldika)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Mező –> Mező (heraldika))
A '''mesteralakok''' a [[címerkép]]ek mellett a [[címer]]eken előforduló [[címerábra|címerábrák]] másik nagy csoportját képezik.
 
A mesteralak a [[címerpajzs]]on, esetleg a [[sisakdísz]]en előforduló ''geometriai'' alakzat. Egyes szerzők szerint több mint tízezer mesteralak-típus létezik a heraldikában. A pajzson belüli szín-alakzat viszony, valamint az egyéb [[címerábra|címerábrákkal]] való kölcsönhatás dönti el, hogy az osztóvonal(ak) által létrehozott geometriai alakzat (például a pólya és a vágás) mely esetben tekinthető mesteralaknak, és mely esetben tekinthető címer[[mezőMező (heraldika)|mezőnek]]nek.
 
[[Kép:Mezmes.svg|450 px]]
Mivel a mesteralakok a négy osztóvonal (vízszintes, függőleges, jobbharánt és balharánt) által létrejövő geometriai alakzatok, a számuk viszonylag könnyen behatárolható, mert a pajzs tagolása nem történhet tetszőleges, azaz végtelen módon. A mesteralakok szerkezeti alapú rendszerezése nagyon régi hahgyományra tekinthet vissza a heraldikában. Már [[Clément Prinsault|Prinsault]], [[John Guillim|Guillim]], [[Philipp Jacob Spener|Spener]], [[Johann Christoph Gatterer|Gatterer]] stb. is kísérletet tett a pajzstagolások szerkezeti alapú rendszerezésére. Azt mondhatjuk, hogy ezzel a kérdéssel szinte minden ismert heraldikus foglalkozott, hiszen a címereket ezen a módon lehet a legjobban rendszerezni.
 
A legegyszerűbb mesteralak az egyszínű [[tarpajzs]]. Ilyen kevés van, mert a pajzsot általában valamilyen [[osztóvonal]] részekre tagolja. Így a mesteralakok következő csoportja a [[pajzstagolás]] (fr: partition de l'écu), mely nagyrészt [[alap (heraldika)|alap]] vagy [[Mező (heraldika)|mező]] funkcióban áll. A legfontosabb pajzstagolások: a [[vágott]], [[hasított]], [[harántolt]], [[balharántolt]], [[négyelt]] és [[harántnégyelt]] pajzsok. (A pajzstagolás lehet kettőnél több színű is, a mesteralakoknál, például a [[pólya|pólyánál]] azonban a két szélső tagolás színének azonosnak kell lennie.) Végül a harmadik csoportba a tulajdonképpeni (vagy fő) mesteralakok sorolhatók, melyek mindig egy mezőben vagy alapon helyezkednek el. Ezek egyeztethetők a fő pajzstagolásokkal: [[pólya]], [[cölöp]], [[harántpólya]], [[balharántpólya]], [[kereszt (heraldika)|kereszt]], [[harántkereszt]].
 
[[Kép:Mesteralak-diminutívák.svg|500px]]
 
A régi német heraldikában megkülönböztettek pajzstagolást (Teilungsbilder, Sektionen) és tulajdonképpeni mesteralakokat (eigentliche Heroldsbilder). Az előbbi olyan geometriai alakzat, amikor a színek egyforma nagyságú teret foglalnak el a pajzsban ([[mezőMező (heraldika)|mezők]]k), az utóbbinál viszont az egyik szín nagyobb teret foglal el, mint a másik és a kisebb (a mesteralak) úgy tűnik, mintha a nagyobb körülvenné ([[alap (heraldika)|alap]]). Az [[élő heraldika]] kora után mindkét katagóriát egyszerűen csak mesteralaknak nevezték a német heraldikában.
 
(Ez a különbségtétel az [[axiomatikus heraldika]] szempontjából indokolt és új értelmet nyer, mert a szerkezeti elemek, azaz az egyszerű és osztott címerek közti kategorikus megkülönböztetés elvei és szabályai csak a pajzstagolásokra, nem a mesteralakokra alapozható. Egyszerűbben, a mesteralakok sohasem hoznak létre [fontos] szerkezeti alakzatokat [azaz osztott (vagy egyszerű) címereket] <különben nem mesteralakok, hanem pajzstagolások>, csak az olyan pajzstagolások teszik ezt, mint a vágás, a hasítás stb. – természetesen ezek is csak más szerkezeti elemekkel, címerábrákkal együtt.)
117 228

szerkesztés