„Tanizaki Dzsunicsiró” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a {{magyaros}} sablonok cseréje
39. sor:
1909-ben jelent meg első egyfelvonásosa egy részben általa alapított irodalmi folyóiratban. Ekkoriban minden érdekelte, ami a Nyugattal és a modernséggel volt kapcsolatos. 1922-ben csak azért települt át [[Jokohama|Jokohamába]], mert ott sok külföldi tartózkodott: nyugati stílusú házban lakott, és bohém életet élt. Korai műveire ez a szemlélet és létforma nyomta rá bélyegét.
 
„Tetoválás” (''Siszei'', 1910) című elbeszélése révén vált közismertté. A történetben egy tetoválóművész óriási pókot rajzol egy gyönyörű fiatal nő testére, s ettől a nő szépsége démoni erővé válik, amelyben az [[erotika]] a [[BDSM|szado-mazochizmusmazochizmussal]]sal vegyül. A [[femme fatale]] más korai Tanizaki-novellákban is megjelenik: ''Kirin'' (1910), ''Sónen'' („A gyerekek”, 1911), ''Himicu'' („A titok”, 1911), ''Akuma'' („Az ördög”, 1912).
 
Egyéb, [[Taisó-kor]]i művei, pl. a ''Sindó'' (1916) és az ''Oni no men'' (1916) részben önéletrajziak. 1915-ben megházasodott, a kapcsolat azonban hamar tönkrement, és Tanizaki arra ösztönözte feleségét, Csijokót, hogy kezdjen viszonyt írótársával és barátjával, Szato Haruóval. Ennek a helyzetnek a lelki feszültségei tükröződnek ''Aiszureba koszo'' („Ha valaki tényleg szeret”, 1921) című színdarabban és a ''Kami to hito no aida'' („Istenek és emberek között”, 1924) című regényben. Ennek ellenére, még ha néhány írását hozzá közel állók vagy életének eseményei ihlették is, Tanizaki sokkal kevésbé önéletrajzi meghatározottságú író, mint számos japán kortársa.