'''Flavius Sosipater Charisius''' (''Szoszipatér Kharisziosz'', [[4. század]]) római grammatikus,. akinek ötÖt könyvből álló ''Ars grammatica'' című műve, – amelyet [[Flavius Iulianus római császár|Iulianus]] uralkodása idején ([[361]]–[[363]]) adtak közre, – fennmaradt. A mű nagyobb része ismert, az első és negyedik könyv egy része, valamint a teljes ötödik könyv elveszett. Néhány fejezetet későbbi kompilációkból lehet rekonstruálni. A munka témája a nyelvhelyesség és a nyelvtörténet, valamint a versmetrika. Munkáját elsősorban a nem [[latin nyelv|latin anyanyelvűeknek]] szánta, hanem a [[Római Birodalom]] keleti felének [[görög nyelv]]ű népességének. Ő maga és fia is görög anyanyelvű volt. Egyes források szerint [[afrika]]i származású, mások szerint [[Campania|Campaniában]] született, ismét mások szerint az egykorú [[Róma]] praefectusának, Flavius Honoriusnak rokona. Később [[Euanthius]] helyére hívták meg [[Konstantinápoly]]ba.
Charisius inkább kompilátor, mint szerző, a régi latin tankönyveket egyszerűen lemásolta, nem dolgozta át. E források között [[Quintus Remmius Palaemon]] teljes fejezetei, [[Iulius Romanus]] és az egyik alapvető tanár, [[Comminianus]] is fellelhető. A véleménykülönbségeket egymás mellé állítja, de nem formál véleményt.
