„Sába királynője (opera)” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Kürt –> Kürt (hangszer)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Salamon király –> Salamon zsidó király)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Kürt –> Kürt (hangszer))
Az opera második „lelki tartalma” Asszád vágyakozása a királynő után. Szerelmi vergődését a [[cselló]]kon felhangzó emelkedő triolás motívum jelképezi szinte minden alkalommal, amikor a királynő vagy annak látomása megjelenik Asszád előtt. Ez az egyetlen, wagneri értelemben vett vezérmotívum a műben, amely már az előjátékban is elhangzott. De ez a motívum bukkan fel Asszád tébolyult szavaiban az esküvői jelenetben, vagy amikor megvallja királyának bűnös vonzalmát. A kerti jelenetben pedig a királynő szólamában tornyozódnak a triolás dallam-motívumok. Ezenkívül kettőjük szerelmi kettősét is ez a motívum kíséri végig.<ref name="zenéje2" />
 
A bűnös vágyakozás érzelemköréhez tartozik Asztarót csalogató éneke is, amellyel Asszádot a kertbe csalja. A zeneszerző az egész operában itt ment a legmesszebbre az [[orientalisztika|orientális]] népiesség ábrázolásában. Az [[ária]] főmotívuma a csellók és a [[hárfa|hárfák]] kvint-[[orgonapont]]jára építkezik, e szólamok fölé a [[fuvola]] és a [[Piccolo|pikoló]] rajzol girlandokat, a középsőszólam pedig tompított [[kürtKürt (hangszer)|kürtökön]]ökön szólal meg. Ez a fülledt zenekari dallam veszi körül Asztarót szövegét. Maga az énekszólam trillázó, kis koloratúrákból építkezik.<ref name="zenéje2" />
 
A harmadik érzelemkör szintén a királynővel és Asszáddal kapcsolatos: ez a bűnös szerelem beteljesülése. Ezeket az elemzők boldogság zenének nevezik, amelyek halkan és magasba nyúlva idézik fel a beteljesedett gyönyörűséget. Ez a motívum bukkan fel Asszád első felvonásbeli ''elbeszélésében'', vagy az Asszádot a sivatagba követő királynő szólamában, aki még egy kísérletet tesz, hogy visszaszerezze szerelmét.<ref name="zenéje2" />
117 228

szerkesztés