„Montréali jegyzőkönyv” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: UV –> Ultraibolya sugárzás |
|||
3. sor:
A '''montreali jegyzőkönyv''' az [[ózon]]t bontó [[halogénezett szénhidrogének|halogénezett szénhidrogén]]-származékok (CFC-k) emisszióját volt hivatott korlátozni. A CFC-k és az ózon ritkulása közti kapcsolatot [[1987]]-re sikerült bizonyossá tenni, a [[jegyzőkönyv]]et [[1987]]. [[szeptember 16.|szeptember 16-án]] bocsátották aláírásra, [[1989]]. [[január 1.|január 1-jével]] lépett életbe. Az első konferencia [[1989]]-ben volt [[Helsinki]]ben, ezt követte 1990 ([[London]]), 1991 ([[Nairobi]]), 1992 ([[Koppenhága]]), 1993 ([[Bangkok]]), 1995 ([[Bécs]]), 1997 ([[Montreal]]), és 1999 ([[Peking]]).
Ha a beiktatást követően nem sikerült volna jelentősen csökkenteni a CFC-gázok kibocsátását (gyártás minimalizálás, meglévő anyagok újrahasznosítása stb.), akkor [[2050]]-re az északi félteke közepes szélességi zónája – ezen a földsávon él a legtöbb [[ember]] – elvesztette volna [[Ultraibolya sugárzás|UV]]-elleni védelmének felét, míg a déli féltekén 70%-os lett volna a veszteség.{{forrás}} [[Kína]] a montreali jegyzőkönyvre nem reagált, ugyanúgy termelte tovább a [[CFC]]-ket, valószínű, hogy Kína még egy ideig tovább fogja rongálni a légkört.{{forrás}} A montreali jegyzőkönyv volt az első sikeres fellépés globális szennyezési problémával szemben. 2004-re az [[antarktisz]]i [[ózonlyuk]] 20%-kal kisebb lett.{{forrás}} A legnagyobb antarktiszi ózonlyukat 2006 szeptemberében mérték. Sok tudós egyetért abban, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az ózonlyuk és a [[globális felmelegedés]] között.{{forrás}}
== Külső hivatkozások ==
| |||