„Lengyel örökösödési háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
francia királyi zászló |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Novara –> Novara (település) |
||
101. sor:
Lotaringia addigi urának, [[I. Ferenc német-római császár|Ferenc István hercegnek]] [[1736]]-ban formálisan is le kellett mondania fejedelemségéről, hogy feleségül vehesse [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] főhercegnőt. [[III. Károly magyar király|VI. Károly császár]] ehhez a feltételhez kötötte a házassági engedélyt. Az ifjú férj cserébe a császártól megkapta a [[Toszkánai Nagyhercegség]] trónöröklési jogát.
[[III. Károly Emánuel szárd–piemonti király|III. Károly Emánuel király]] átengedni kényszerült az elfoglalt Lombardiát [[III. Károly magyar király|VI. Károly császárnak]]. A tartomány osztrák kézen maradt (egészen [[1859]]-ig). Cserébe a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királysághoz]] csatoltak néhány kisebb észak-itáliai területet, így [[Langhe|Langhét]], [[Tortona|Tortonát]] és [[Novara (település)|Novarát]].
Az előzetes megállapodások [[1737]]-ben, az utolsó [[Medici-család|Medici]]-fejedelem, [[Gian Gastone de’ Medici|Gian Gastone]] halála után léptek hatályba. Ekkor [[I. Ferenc német-római császár|Lotaringiai Ferenc István]] lett Toszkána nagyhercege, és realizálták a szerződésekben foglalt területcseréket. 1737-ben a franciák visszaadták a [[Német-római Birodalom]]nak az elfoglalt Kehl és Philippsburg erődjeit is. [[1738]]. [[november 18.|november 18-án]] kihirdették a [[bécsi béke (1738)|bécsi békeszerződést]], amely lényegében megerősítette az 1735-ös megegyezéseket.
| |||