„Galvanométer” változatai közötti eltérés

Ha egy lengőtekercses galvanométert '''R''' [[ellenállás (elektronika)|ellenálláson]] keresztül '''U''' egyirányú [[Elektromos feszültség|feszültségre]]re kapcsolunk átmeneti villamos, és mechanikai jelenségek támadnak. A bekapcsolási [[tranziens]] villamos jelenséget elhanyagolhatjuk, ha az áramkör [[önindukciós tényező]]je elhanyagolható az '''R''' ellenállás mellett. A villamos tranziens el is marad, ha a kisérletet csak mechanikusan indítjuk el: az '''I''' áramerősség állandó, a műszer lengőtekercsét mechanikai kényszerrel visszük az árammentes állapothoz tartozó '''α=0''' szöghelyzetbe, majd hirtelen fölszabadítjuk; erre a lengőtekercs vissza akar térni az '''I''' áramerősséghez tartozó '''α₁''' szöghelyzetbe. Föltételezve, hogy a lengőtekercs és az egész lengőrendszer dinamikusan tökéletesen kiegyensúlyozott, tehát a felfüggesztő szál ˙(vagy tengely) a geometriai központban van, és erre merőleges bármely metszet súlypontja és inercia középpontja ebbe a központba esik. Emiatt a rendszer mozgása tiszta forgó mozgás. Ha a lengőtekercsnek és a vele mereven összefüggő részeknek (tükör, mutató, stb.) a forgási tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatéka '''Θ''', és akkor már kiszámolható a perdületi nyomaték. A tekercsre három további nyomaték hat: az '''I''' áram kitérítő nyomatéka '''M_I''', a szál (vagy rugók) ellennyomatéka '''M_r''', és a csillapítónyomaték '''M_p''', ezek összege a perdületi nyomatékkal egyenlő.