„Friuli nyelv” változatai közötti eltérés

A friuli nyelvnek az [[újlatin nyelvek]] között a megszokottól eltérő sajátossága, hogy a [[magánhangzó]]k hosszúságának [[fonológia]]i szerepe van. Így tehát 5 pár magánhangzót találunk: {{IPA|/a e i o u/}} és {{IPA|/aː eː iː oː uː/}}. A [[hangsúlyHangsúly (nyelvtan)|hangsúlyt]]t csak akkor jelölik, ha az utolsó szótagra esik (egyszótagú szavak esetében pedig jelentésmegkülönböztetés céljából): tompa ékezettel (`), ha a hangsúlyos magánhangzó rövid, és kúpos ékezettel (^), ha az hosszú. A hosszú magánhangzók jelentésmegkülönböztetésre képesek, például: ''lat'' ’tej’ és ''lât'' ’tó’, ''mil'' ’ezer’ és ''mîl'' ’méz’, stb. A magánhangzókat minden helyzetben tisztán ejtik (beleértve a szóvégi ''e''-t is), mint a [[Spanyol nyelv|spanyolban]]. Az újlatin nyelvekhez hasonlóan a friuliban is megtalálhatóak a kettőshangzók, például ''guant'' ’kesztyű’, ''piel'' ’bőr’, ''o soi'' ’vagyok’, ''ruede'' ’kerék’, ''taule'' ’asztal’ stb.