„Wikipédia:Első szócikkem” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a a 'myspace' nem túl általános megnevezés, átírtam ismeretségi 'hálózatok'-ra |
|||
69. sor:
* egy '''új lap''' létrehozásával. Mikor új lapot akarsz készíteni, egy teljesen üres fehér szerkesztődoboz lesz előtted. Ha olyan szerkesztődobozt látsz, amelyben már van szöveg, és azt nem te írtad, akkor egy olyan lapot szerkesztesz, amelyet korábban már létrehoztak. Ez esetben ne mentsd el a munkád!
Klenk Rita Fotográfus
Többek között Robert Capa „Milicista halála” című képének hatására testnevelői pályáról módosít a fotósra, miközben bátor terveinek megvalósításáért tudatosan tervez, és megtesz mindent, hogy elsajátítsa a szakma minden fortéját..
Folyamatosan tanul, kurzusokon képzi magát itthon és külföldön egyaránt. Képeivel máris feltűnést kelt és számos biztató elismerésben részesül, amit nem csak nyitott, kedves, „szembenézős” egyéniségének, hanem a képi komponáláshoz való kitűnő érzékének, kivételes látásmódjának is köszönhet.
A Földes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségizik, majd a Testnevelési Egyetemen szerzi diplomáját. Közben modellkedik, majd később férjhez megy. Elsősorban külföldön modellkedik ahol közvetve ugyan, de kapcsolatba kerül a fényképezéssel. A hazai divatfotósok közül, Emmer László, Pittrolfy Zoltán, Nánási Pál, és Benkő Sándor is fotózzák. Saját elmondása szerint nem igazán köti le az egyetemen tanult szakedzői mesterség, ezért más elfoglaltságot keresve a fotózás felé fordul. Három évvel ez előtt kezébe kerül Capa spanyol forradalomban készült sorozata, aminek hatására beiratkozik a Fotográfus iskolába, ahol Illés Barna irányításával két esztendőn át ismerkedik a szakma rejtelmeivel. Több kurzuson vesz részt, ahol elsajátítja a Dokumentarista fotózás, Megrendezett fotógráfiát (Stage-photo), a Portré fotózást és a Utcai fotózást (Street-photo) szakmai ismereteit. Ez alatt az idő alatt általános technikai felkészültséget kap, ami alapvető szükséglet a kezdő fotográfus számára.
A kurzusok végeztével, tudatosan követve Robert Capa történetét, megpályázza a New Yorkban található International Center of Photografy nemzetközi fotós iskola több kurzusát. Ez az iskola hozzá tatozik az International Center of Photography Museum-hoz amit Cornell Capa a testvére Robert Capa emlékére alapított. Az iskola által indított fotóskurzusokra kiküldi portfólióját és felvételt nyer. Az iskolában évente közel 400 nemzetközi diák tanul. Csoportjában az öthetes kurzuson, nemzetközi környezetben brazil, singapuri, philippin, spanyol, svájci, olasz, német, pakisztán, koreai, és amerikai fiatalok között végzi tanulmányait.
Tanárai: Meredith Devenport, az UNICEF tavalyi év fotópályázat nyertese, mellesleg a National Geogrphic egyik első fotósa. Ken Collins, a világ egyik leghíresebb portré fotósa. Michael Falco, aki a dokumentarista fotóival vált híressé. Lynn Saville aki a világ talán leghíresebb éjszakai fotósa. Steve McCurry, akinek többek között a nevéhez a világhírű afgán portré fűződik. Frank Fornier aki kíváló francia dokumentarista, utcai fotós. Mind kiváló, nemzetközi hírű fotográfusok veszik szárnyaik alá a fiatal magyar fotóst, aki határtalan lelkesedéssel valósítja meg a nagy mesterektől kapott feladatokat. A kurzusok angol nyelven zajlanak, ami kezdetben komoly nehézségeket okoz, mivel az amerikai angol és főleg a new yorki akcentus nem mondható igazán irodalminak. Néhány nap elmúltával már túl van problémán, így a gyakorlati rész, a stúdiómunka, már Ritának is zökkenőmentesen megy.
A kurzus egyik feladata egy szabadon választott téma. Rita a New York-Times Square-t választja, ahova minden nap kijár és fényképez. Képeit folyamatosan értékelik, a hibákat kíméletlenül mondják a növendék arcába. Nincs hiányzás, kimaradás vagy egyéb önálló ötlet, a képzés szigorú, feszített tempót és odafigyelést követel a növendéktől, esetenként akár napi 12 órában is. Rita elmondása szerint az oktatók folyamatosan öntik az önbizalmat a résztvevőkbe, optimista hozzáállást nevelnek a hallgatókba, és arra buzdítják, hogy a feladat teljesítése közben ne ismerjen lehetetlent.
Rita hazai tapasztalatai ellenére nagyon lelkes, és mindent megtesz hogy a legjobbak között végezze a különböző feladatokat. Amerikában a világ legjobb fotósai mondják egy Magyarországról jött ismeretlen kezdőnek, hogy menj vissza az adott helyszínre még ha nem is akarsz, mert meg tudod csinálni a kért feladatot. Tehetséges vagy és ha kitartó vagy, dolgozol, akkor a legjobbak között végezhetsz egy napon…
Váratlan fordulat következik! Rita háborúba szeretne menni. Ebben a döntésben is Robert Capa története játszik szerepet. Amerika a legmegfelelőbb ország – mint vallja – ahol erre a feladatra a legjobban fel tud készülni, és amiért minden áldozatot vállalni képes. Korábban mindent kipróbált, ami ahhoz kellett, hogy tökéletes módon tudja a mesterséget, de ez tudásban még mindig kevés ahhoz, hogy megfeleljen ezeknek az elvárásoknak. Mint mondja, arra nagyon gyorsan rájött, hogy az amit eddig csinált az csak a saját gondolkodásában működik jól és komoly tanulás, tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki háborús környezetben is helyt álljon. Steve McCurry a világhírű journalist fotográfus, - aki már az összes háborút bejárta és akihez Rita jövő márciusban New Yorkba visszatér tanulni – azt nyilatkozta, hogy ezt a fajta fotózást, pontosabban állapotot, először meg kell tanulni túlélni.
Az igazi cél eléréshez most rendkívüli lehetőség adódott Rita számára. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviselete megbízásából (UNHCR-The UN refugee agency), Rita január közepén Szomáliába indul menekülteket-menekült táborokat fotózni. Ez a küldetés Rita első nagy megpróbáltatása-kihívása dokumenratista fotósként. "Nem kifejezetten a háborúban magában a harcokban szeretnék fotózni, hanem az ott történt események utáni állapotot szeretném megörökíteni. A nehéz sorsú embereket, a sorsukat, és életüket…”
Szédítő sebességgel rohannak a dolgok Ritával, honlapján a feltett képek egy nagyon sokoldalú, széles érdeklődési körrel rendelkező, tehetséges fiatal fotós képeit tárják a látogató elé. A néző elé táruló sorozatokban ma már nyoma sincs annak az első elhatározásnak, amikor még Rita sportfotós szeretett volna lenni, de még annak sem, hogy azután a divatfotóval kacérkodott, de ebben sincs semmi meglepő, mert mint mondja: „ Egy fotós, mint minden alkotó művész, folyamatosan keresi azt a formát amiben a legjobban ki tudja fejezni önmagát a világhoz fűződő kapcsolatát, azt az állapotot, amiben önmagát tudja adni a közönségnek. Bennem ez a kép közel három év után, Amerikában rajzolódott ki, hogy én pontosan mit szeretnék fotózni. Ez nem arról szól, hogy én meggazdagodok belőle, ezzel tisztában vagyok, de minden kockáját vállalni tudom az eddigi fotós létemnek. Nagyon szeretem a ballettos munkáimat, amit a Szegedi Kortás Balett táncosairól készítettem. Emlékszem, Illés Barna az első mesterem azt mondta – Ha táncot tudsz fotózni, akkor már majdnem mindent tudsz a fotózásról – én pedig hónapokon keresztül együtt éltem a Szegedi Kortás Balettel, és fényképeztem őket. Több darabnak is én fotóztam a reklám anyagát, amit azután felhasználtak a darabok és a promóció kapcsán. Nevemhez fűződik a Juronics Tamás álltal rendezett Homo Hungarocus Image fotója, valamint a Harmadik Műszak Image képe is. A mai napig dolgozom Juronics Tamással, legútóbb az Armel Operaversenyre rendezett Giuseppe Verdi: Traviata színpadi képeit fotóztam Violetta portréit, ami az előadás alatt a háttérben kíséri az előadás jeleneteit.”
Álljon még itt, hogy Klenk Rita Canon 50D - vel kezdett el fotózni. Ma már egy Canon 1Ds Mark III. van a kezében, szerinte számára ez a legjobb létező kamera. Azt is tudnunk kell róla, hogy az analóg fotózással, laborálással is tisztában van, ezt itthon Illés Barnától, de New York-ban is tanulta, bár lényegében elkötelezett híve és alkalmazója a digitális technikának. Érdekességként említi, hogy az amerikai kurzuson hárman is filmre fényképeztek, és arra is emlékszik, hogy a brazil fiúra éppen hívás közben nyitották rá a labort, úgyhogy egy pillanat alatt mindene elszállt. A Photoshop -ról az a véleménye, hogy amennyire csak lehet keveset használja, ezt látta Amerikában is, ahol az eltolt színekkel és egyéb trükkökkel átalakított fotók látványába kezd belefáradni a világ.
„Ha csak a régi nagy fotográfusok munkáit nézzük, azokba sem nyúltak bele. A fotós tanuljon meg fényképezni, és a felvett kép, ha az technikailag tökéletes, tükrözze a valóságot teljes szépségében úgy, hogy ahhoz ne kellejen hozzányúlni.”
www.ritaklenk.com
==És aztán?==
| |||