„Süllyeszték” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
53. sor:
==A süllyesztékszerszámok igénybevétele==
A melegalakító süllyesztékszerszámok üregében az alakváltozás folyamán bonyolult áramlási viszonyok alakulnak ki, miközben az átlagos belső [[nyomás]] ~1000 N/mm² körüli értéket mutat. Az üreg éleinél, sarkainál, a sorjahídon, az üreg fala és az áramló anyag közötti [[súrlódás]] kopást okoz. Ezen felül az élek, sarkok nagy [[hőmérséklet]]re melegednek fel, majd a darab eltávolítása után gyorsan le is hűlnek. Ez gyors és ismétlődő [[Hőtágulás|tágulással és zsugorodással]] jár. Helyi túlhevülések is jelentkezhetnek, ami a szerszámanyag helyi kilágyulásával jár. A süllyesztékszerszám elhasználódását a felsorolt hatások következtében keletkező [[Kifáradás (anyagé)|kifáradás]], maradó [[alakváltozás]], a kopás, a termikus kifáradás, valamint a dinamikus igénybevétel hatására bekövetkező ridegtörés okozza. A szerszám anyagának meglehetősen összetett, és egymással ellentétes követelményeknek kell megfelelni (ezért valamennyit egy adott szerszámanyag esetén lehetetlen is biztosítani):
*'''Keménység.''' Az acélok keménysége alapvetően a [[martenzit]]ben intersztíciósan oldott C-tartalomtól függ. A keménység szempontjából a széntartalom (karbontartalom) növelése mintegy 0,5%-ig hatékony. A martenzit C-tartalma az ausztenitesítés hőmérsékletétől és idejétől, valamint a megeresztés körülményeitől függ. Az acél keménysége függ a martenzit szilárd oldat [[Diszlokáció (
*'''Melegszilárdság.''' A szerszámacélok szilárdsága a martenzit C-tartalmától, a martenzit- és a karbidszemcsék nagyságától, a belső [[Mechanikai feszültség|feszültségektől]] és a felületi minőségtől függ. Minél nagyobb a szerszámanyag keménysége, annál nagyobb a [[folyáshatár]]a. A keménység növelésével azonban az alakváltozó képesség csökken, az anyag ridegebbé válik.
*'''Szívósság.''' Szívósnak azt az acélt nevezik, amelynek törését jelentős mértékű képlékeny alakváltozás előzi meg. A szívósság minősítésére a fajlagos ütőmunkát használják. A szívósságot a kémiai összetétel, a szennyezőelemek és a zárványok mennyisége, az átkovácsolás mértéke, az [[ausztenit]] szemnagysága és a belső feszültségek befolyásolják. Általában kijelenthető, hogy az acélok szívóssága a folyáshatár és a keménység növekedésével csökken.
| |||