„Weszprémi István” változatai közötti eltérés

A debreceni református kollégium elvégzése után [[Zürich]], [[Utrecht]] és [[London]] volt peregrinus tanulmányainak helyszíne. [[Utrecht]] egyetemén szerzett [[orvos]]doktori oklevelet [[1756]]-ban. Hazatérte után [[Debrecen]] városi orvosa lett, s haláláig az is maradt. Még [[London]]ban adta ki [[1755]]-ben a [[pestis]] elleni aktív védekezésről szóló művét, amely az [[immunológia]] figyelemre méltó emléke. Debreceni orvosi tevékenysége idején [[Hatvani István (orvosdoktor)|Hatvani István]], a „magyar [[Johann Georg Faust|Faust]]” és [[Csapó József]] volt az orvostársa. Weszprémi abban az időben ([[1760]]-ban) írta meg a ''Kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás''t, Hatvani pedig a [[valószínűség-számítás]] és a [[matematikai statisztika]] eszközeivel megbízható következtetéseket vont le a hazai csecsemőhalandóságról, és tanácsokat adott az itthoni szomorú helyzet javítására. Weszprémi második magyar nyelvű műve, a ''[[Szülészet|Bábamesterségre]] tanító könyv'' ([[1766]]) lényegében [[Heinrich Johann Nepomuk von Crantz]] bécsi szülész munkájának szabad magyar átültetése. Legfontosabb műve, a ''Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographie'' (Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza) négy kötetben jelent meg [[1774]] és [[1787]] között. Orvostörténet-írásunk e korai remekének megalkotásához magánkönyvtára és széles körű levelezése szolgált alapul. Egybegyűjtötte a [[Magyarország]]on és [[Erdély]]ben valaha is tevékenykedő orvosok életrajzi adatait. (A Succincta új kiadása és magyar fordítása 1960 és 1970 között jelent meg négy kötetben.) [[Pozsony]]ban nyomtatták ki [[1795]]-ben ''Magyarországi öt különös elmélkedések'' című művét. [[1798]]-ban [[Bécs]]ben adták ki történetünk első magyar nyelvű summázatát, a ''Pannoniae luctus'' című művét. Emlékére a Magyar Orvostörténeti Társaság Weszprémi István Emlékérmet alapított, ez a társulat legrangosabb kitüntetése.