„Vita:Középfölde” változatai közötti eltérés

 
Őszintén szólva... nekem már csak az öngyilkos terrorista-merénylők hiányoznak az egészből...--[[User:Neruo|Neruo]] 2007. október 2., 08:48 (CEST)
 
= Munkafázis =
 
== Középfölde lakói ==
 
Középfölde Tolkien szerint sok értelmes (elsősorban: tagolt beszédre képes) fajnak ad otthont. Ami a nem intelligens fajokat (az állat- és növényvilágot) illeti, az nagyjából a mai Föld élővilágával azonos.
 
=== Maiák ===
 
{{Bővebben|Maia (Középfölde)}}
 
A '''maiá'''k (nagyjából a keresztény mitológia „angyalainak”, illetve az ópogány mitológia [[Nimfa (mitológia)|nimfáinak]], [[tündér]]einek, illetve helyi [[isten]]einek felelnek meg) szellemi természetű, de anyagi alakot felvenni képes, varázshatalommal bíró lények. Akik nem a gonosz erőit szolgálják, azok általában magányosan, ritkán lakott vidékeken (bár néha más lények házastársaként) élnek vagy éltek (például [[Melian]], illetve a minden bizonnyal közéjük tartozó [[Bombadil Toma]] – bár erre még közvetett utalás sem szerepel Tolkien munkái között, de a "világ" ismeretében erősen gyanítható) és nem vesznek részt más népek életében. Kivétel ez alól néhány [[mágus]] (például [[Gandalf]]/Olórin), akik részt vesznek a [[Fehér Tanács]] munkájában és a [[Szauron]] elleni harcban. Sok maia még az óidőkben a lázadó vala, [[Morgoth|Melkor]] szolgálatába szegődött, a legjelentősebbek köztük a [[balrog]]ok, illetve Melkor tanítványa és utóda, Szauron (Melkor legyőzése után a sötét erők ura). Lehetséges, hogy a [[buckamanó]]k is egykor közéjük tartoztak.
 
=== Mágusok ===
 
A '''mágus'''ok (''istar''ok) varázshatalommal rendelkező „öreg, de friss emberek” alakjában érkeztek Középföldére a Tengeren túlról, a tündék szerint Valinorból, hogy segítsék a szabad népeket a Szauron elleni harcban. Ezek a Mágusok egy többé-kevésbé hierarchikus rendet (mondhatni „szerzetesrendet”) alkotnak, minden mágusnak megvan a maga sajátos hatalma és ereje, melyet egy-egy szín jelképez. A Rend fejének színe fehér. Eredetileg a maiák közé tartoztak, de Középföldére emberi formában küldték őket. Ez nem csak azt jelenti, hogy emberi testük lévén meg kellett ismerniük az éhséget és a szomjúságot, de korábbi lényük tudásának nagy részét is hátrahagyták, és csak halványan emlékeztek egykori önmagukra.
 
Eredetileg öten voltak, de ''[[a Gyűrűk Ura]]'' csak hármukat említi ([[Gandalf]], [[Szarumán]], [[Radagast]]), a [[kék mágusok]]ról csak Tolkien jegyzeteiben marad fenn némi töredékes információ. Eszerint a másik két istart Alatarnak és Pallandonak hívták Valinorban és Kék Mágusokként (Sind.: ithryn luin) ismerték őket Középföldén. Keveset tudunk róluk, feltehetően keletre mentek, ahonnan nem tértek vissza. Tevékenységükről csak találgatások lehetségesek.
 
A Mágus (Tolkien angol kifejezésével ''wizard'') mint rend, nem azonos a [[varázsló]] vagy mágus fogalmával. Középfölde mitológiájában tanulható mágia nem létezett, minden mágikusnak nevezett hatás a használó inherens képessége volt. Ezt a másodteremtő erőt Tolkien professzor '[[Morgoth#Morgoth Gyűrűje|will]]'-nek (a.m.: akarat, hatalom) nevezi, és kizárólag a valákban, maiákban és (korlátozottabb mértékben) a tündékben van meg.
 
=== Tündék ===
 
{{Bővebben|Tündék}}
 
A tündék a világ körein belül halhatatlanok és sosem betegszenek meg. Hasonlítanak az emberekre, azzal a különbséggel, hogy a tündék mindannyian gyönyörűek. Sokkal jobbak az érzékszerveik és tisztább a tudatuk, mint az emberé, betegségek nem támadhatják meg őket és olyan sebekből is képesek felgyógyulni, amelyek emberre nézve bízvást halálosak lennének. Középföldén a tündék különböző nemzetségei élnek, és ezek néhány tulajdonságban különböznek egymástól mind fizikailag, mind életfilozófiailag.
 
Az '''erdei tündék''' (laiquendek) például a legjátékosabbak és legvidámabbak a tündék nemzetségei közül, és mivel ők voltak azok, akik soha nem látták [[Valinor]]t (a Valák földjét), nem vágyakoztak a Tenger után mindaddig, amíg a tenger hívó szavát nem érezték. (például [[Tolkien]] történeteiben az erdőtünde herceg Legolas nem tudott ellenállni a tengernek, ezért az elbeszélések szerint Glóin fia [[Gimli]]vel, a tündebaráttal együtt elhajózott Valinorba).
 
A '''nemestündék''' (noldák) erőteljes felépítésűek, többnyire fekete hajúak és neves kovácsok, fémmívesek kerültek ki közülük. Ők voltak azok, akik sürgették a visszatérést [[Beleriand]]ba, és akik a legnagyobb számban tértek vissza oda. A [[Harmadkor (Középfölde)|Harmadkor]] végére már csak kevés nemestünde maradt Középföldén. Főként Tirion városában éltek.
 
A '''vanyák''' (széptündék) – méltón nevükhöz – kecsesek, szőke hajúak, kék szeműek voltak. Legtöbbjük a valák árnyékában élte le életét, főként Valimarban.
 
A tündék Harmadik Házáról, a '''telerek'''ről nem sokat tudni, mindössze annyit, hogy ők érkeztek utolsóként [[Valinor]]ba. Városuk Alqualondë.
 
A '''féltündék''' ember és tünde házasságából születtek, de ez igen ritka volt. Eärendil és Elwing fiai, Elrond és Elros választhattak a halhatatlanság és a halandó lét (amit a tündék az emberek ajándékának tartottak) között. Elrond az előbbit, Elros az utóbbit választotta (igaz, jóval tovább élt, mint bármelyik más halandó), és Tar-Minyatur néven a legnyugatibb emberi birodalom, [[Númenor]] ura lett.
 
=== Emberek ===
 
{{Bővebben|Ember (Középfölde)}}
 
==== Az első kor emberei: edánok és keletlakók ====
 
Az emberek [[Valák|Ilúvatar]] „másodszülött” gyermekei, akik a [[Nap (Középfölde)|Nap]] első keltekor ébredtek fel. Két fő csoportjuk a nyugati emberek (edánok) és a keleti emberek ([[keletlakók]]). A nyugati emberek három Házra oszlottak az Első Korban (az Első ''[[Beor]] háza,'' a Harmadik ''[[Haleth]] háza'' vagy a ''haladok'' és a Második ''[[Marach]] népe;'' a keletlakók két ismert törzse pedig [[Bór (Középfölde)|Bóré]] és [[Ulfang]]é). Ezen kívül más keletlakók létezéséről is tudunk, akik azonban valószínűleg egy területre ([[Hithlum]]ba) költöztek és összekeveredtek Ulfang népével a [[Nirnaeth Arnoediad]] (Megszámlálhatatlan Könny csatája) után.
 
Az edánok és keletlakók vélhetően a sötét erők fenyegetése elől vonultak egyre nyugatabbra, mígnem találkoztak a noldákkal, akiknek tanítványai lettek és szolgálatukba álltak. Az emberiség e része segítette a tündéket a Sötét Úr elleni harcban, noha annak sikerült rábírnia sok más emberi törzset a saját szolgálatára.
 
==== A Másodkor: Númenor és a dúnadán királyságok ====
{{Bővebben|Númenor}}
[[Morgoth]] (egykor Melkor), az Első Sötét Úr legyőzése után ezért a [[valák]] létrehozták Andort (Ajándékföldet) vagy [[Númenor]]t (Nyugathont) Valinor és Középfölde között; és az edánoknak adták, hogy ők is részesedjenek Halhatatlanföld fényéből, noha az utóbbira lépésüket megtiltották. Númenorban az edánok utódai (akiket a Másodkortól már '''dúnadán'''oknak, Nyugathon embereinek neveztek) sokáig háborítatlanul éltek, de a Númenorban felerősödő tündeellenesség (ami például abban is megnyilvánult, hogy Tar-Calmacil után az uralkodók adúni neveket vettek föl) végül eltávolította őket a tündéktől. Ez akkor érte el tetőpontját, amikor Arany Ar-Pharazón inváziót vezetett Valinor ellen ([[Szauron]] ösztönzésére). [[Ilúvatar]] dühében megsemmisítette a flottát és a tengerbe süllyesztette a minikontinenst. A legenda szerint Szauron (akit Númenorban tartottak fogva) ekkor vesztette el véglegesen halandó kinézetét, ezentúl többé nem ölthetett „embernek tetsző” alakot.
 
Númenor pusztulását csak az a maroknyi tündebarát élte túl, akiknek vezetői Elendil és fiai, Isildur és Anárion voltak.
 
==== A Harmadkor ====
 
Elendil és fiai kikötöttek Középföldén, és uralmuk alá vonták a kontinens nagy részét, létrehozva délen a [[Gondor]]i és északon az [[Arnor]]i Birodalmat; sőt Délfölde egy részén is ([[Umbar]]) terjeszkedtek. Arnort a Szauron szolgálatában álló szomszédai (az [[Angmar]]i Királyság, és olyan csatlósai, mint [[Carn Dûm]]) kitartó háborúskodással lassan megsemmisítették, földjének jó része lakatlanná vált. Az arnori dúnadánok maradéka a kószák vándornépévé satnyult. Gondor még sokáig állt, sőt terjeszkedett is, ám lassan védekezésre kényszerült Középfölde szabad népeinek védelmében. A királyok családja kihalt, és alacsonyabb rendű emberek kezébe került a hatalom, amelyet aztán a [[rohírok]]kal is meg kellett osztaniuk. A harmadkor végén Szauron felemelkedésével végveszélybe került Gondor, ám az északi királyok leszármazottja, [[Aragorn|Aragorn-Elessar Telcontar]] a Gyűrű
Szövetsége segítségével legyőzte Szauront és újra egyesítette a két királyságot.
 
==== Egyéb emberek ====
 
Rohírok, varágok, haradiak, dúnföldiek, a fekete númenoriak, hó-emberek, beorn-fiak, bardfiak, Brí-beliek, északi emberek (a „nem-dúnadánok”: carn-dûmiak, angmariak stb.), Ghan-Buri-Ghan népe (drúadánok) stb.
 
=== Törpök ===
 
{{Bővebben|Törp}}
 
A Szabad Népek egyike, akiket az egyik [[Valák|vala]], Aulë (a kovács) teremtett, de az [[Valák|Ilúvatar]] Gyermekeinek nevezett két faj (tündék és emberek) mellett Ilúvatar Fogadott Gyermekeinek számítanak. A legenda szerint Aulë – megunván az üres [[Arda|Ardát]] és azt, hogy nincs, akinek tudását átadja – megteremtette a törpök Hét Atyját (innen a hét törzs), ám mivel [[Valák|Eru]] Ardát saját gyermekeivel, a tündékkel szerette volna először benépesíteni, Aulë törpjeit is csak akkor ébresztette fel.
 
A törpök, saját szavukkal ''khazad''ok emberszabású, alacsony és széles, erőteljes, tömzsi lények, valamennyien (nagyobbrészt asszonyaik is) szakállt viselnek. Kb. 250 évig is élhetnek. Kiváló bányászok és kézművesek, amellett Középföldén harci erényeiket is minden nép illő tisztelettel emlegeti. Ehhez hozzájárul, hogy mesterei a páncél- és fegyverkészítésnek, kiválóan kovácsolják a vasat és a követ. Kedvenc fegyvereik bárd, szekerce stb. típusúak. Büszke és makacs természetűek. Az idők során változó szívélyességű kapcsolatot tartottak fenn a noldákkal, ami hol közös munkákban, hol az egymás elleni háborúkban nyilvánult meg.
 
Egymás közt saját nyelvükön érintkeznek, ez a [[khuzdul]], de más népek előtt e nyelvet a legnagyobb titokban tartják. Egyébként is titkolózóak és hajlamosak a kapzsiságra, noha szomszédaik ettől eltekintve megbízhatónak és tisztességesnek tartották őket. Egyesek közülük a sötét erőkkel szövetkeztek, de ez közel sem általános e nép körében.
 
=== Hobbitok ===
 
{{Bővebben|Hobbit}}
 
Szerény, de nagyon régi eredetű, apró termetű nép. A törpöknél magasságban alig kisebbek, noha nem olyan vaskosak, zömökek, és szakállat sem hordanak. Ritkán nőnek 120 cm-nél magasabbra. Fülük hegyesebb, mint az átlagemberé, lábfejük pedig az emberénél hosszabb és dús szőrzet borítja, talpukat vastag megkeményedett bőr fedi, ezért soha nem viselnek cipőt. Az emberek félszerzetnek, a tündék ''periannath''-nak hívták őket. Alighanem az emberi fajból ágaztak el (legalábbis A Gyűrűk Ura ''A Hobbitokról'' c. előszava ezt sejteti, de biztosat nem mond). Ahogy Tolkien írja: „Arcuk a legtöbbször inkább jóindulatú volt, mint szép: széles, pirospozsgás, szemük csilllogó, szájuk mindig nevetésre állt”. Három fajtájuk a sztúrok, a gyaplábúak és az irhafakók. Hazájuk a [[Megye (Középfölde)|Megye]], egy otthonos vidék, amely Középfölde közepén, az egykori Arnori királyság területén fekszik. Legnagyobb részük földművelő életmódot folytat, általában békés természetű népek. Nem nagyon kevelik a modern gépeket, szeretnek enni, naponta akár hatszor is asztalhoz ülnek. Szeretik az élénk színű ruhákat, különösen a sárgát és a zöldet. Halandó lények. Tolkien – elmondása szerint – elsősorban az angol kispolgár figuráját rajzolta meg bennük, rokonszenvet keltően. A hobbit szó valószínűleg a rohani „holbylta” szóból ered, amelynek jelentése „gödörépítő” volt. A hobbitok ugyanis sokágú földalatti lyukat építettek lakás céljára. Ezek az odúk meglepően kényelmesek, otthonosak és tiszták voltak. A hobbitok nem szívesen keltek útra, ezért szinte nincs is köztük kalandor utazó.
 
=== Entek (és huornok) ===
 
{{Bővebben|Ent}}
 
Az '''ent''' ''(onod)'' az ősidőkben a valák közreműködése által született faj, mely külsőleg a fákra hasonlít leginkább. A tündék „a fák pásztorainak” is nevezik őket. Középfölde ifjú éveiben az Eriadort beborító hatalmas erdőség „urai” voltak, a [[Harmadkor (Középfölde)|harmadkorra]] azonban maroknyi megmaradt csapatuk a [[Fangorn-erdő]] őreivé váltak.
 
Az entek még emberszabásúnak mondhatóak, noha „döbbenetesen rendhagyó” alkatúak, óriási (több ember magas, fányi) méretűek, teljesen értelmesek, fizikai erejük rendkívül nagy. Egymás közt saját nyelven (ó-ent) beszélnek; a beszéd képességét állításuk szerint a tündéktől kapták, de képesek az emberi (és egyéb) nyelveken (elsősorban a ''közös nyelv''en, a nyugorin) is beszélni, mégpedig kiválóan (ld. A Gyűrűk Ura, F Függelék: ''Egyéb fajokról''). Ők (az ún. huornokkal együtt) döntötték meg az áruló [[#Mágusok|mágus]], Szarumán hatalmát a Harmadkor végén. Az enteknek ugyanannyi fajtája van, ahány fafajta, egyesek a szilekre, mások a tölgyekre, a fenyőkre, a berkenyékre stb. hasonlítanak. A Gyűrűháborúban Szilszakáll, a legidősebb ent veszi pártfogásába [[Tuk Peregrin|Tuk Pippint]] és [[Borbak Trufiádok|Borbak Trufát]], amikor azok eltévednek Fangorn erdejében.
 
Egyes entek némává, lassúvá lesznek, mintegy hibernálódva fa-állapotba kerülnek, mások ebből az állapotból felébredhetnek. Az ent és fa állapotok közti átmeneti állapotban lévő kvázi entek a '''huorn'''ok; az enteknél nem kevésbé veszélyesek, ha feldühítik őket.
 
=== Orkok ===
 
{{Bővebben|Orkok (Középfölde)}}
 
Az orkokat minden teremtmény megveti, aki csak Középföldén él. Szárazföldi, emberszabású, de embernél alacsonyabb és torz alkatú, kinézetű, karikalábú és hosszú karú, csúf, mocskos, harcias és mindenestől gonosz lények, akiket Melkor elfogott tündékből torzított el az óidőkben a tünde fajta megcsúfolására és az ellenük való harcra. Nagyjából az ősi mitológiák gonosz [[manó]]inak felelnek meg. Éjjeli lények és jobbára barlangokban laknak. Legtöbb fajtájuk a napot nem képes elviselni (de még az erős holdfényt is nehezen). Más értelmes fajták húsát és a döghúst is megeszik, és általában csak pusztítani képesek, alkotni csak gonosz dolgokat (mint fegyverek és egyszerűbb ostromgépek). Az orkoknak több fajtája is van, akik törzsi szervezetben élnek. Minden törzs a maga külön nyelvjárását beszéli, a fajok közti kommunikációhoz többnyire a Fekete Beszédet, a valinori és a nyugori nyelvek eltorzított változatát használják. A vadászaton és gyűjtögetésen kívül általában rablásból élnek, vagy pedig náluk gonoszabb erőket, urakat és birodalmakat szolgálnak katonaként (a két utóbbi tevékenység persze közel sem zárja ki egymást). Legtöbbjük a mindenkori Sötét Úr katonája. A könyv (főként [[A hobbit|A babó]]) elvétve goblinoknak (a magyar ford. [[kobold]]oknak) is nevezi őket.
 
=== Trollok ===
 
{{Bővebben|Troll}}
 
Hatalmas, cammogó járású, gonosz lények, amelyek Középföldén ólálkodnak és – húsevő voltuknál fogva – minden teremtmény számára veszélyt jelentenek. Emberszabású, de több embernyi magas, torz testalkatú , idomtalan és csekély értelmű lények. Több fajtájuk létezik, például a hegyi vagy a barlangi trollok, ezen kívül az újabb időkben, röviddel Szauron bukása előtt tűnt fel egy értelmesebb és veszélyesebb troll-fajta, az olog-hai. Beszédre korlátozottan képesek (képesek a közös nyelven bizonyos szinten érintkezni más fajokkal, de valószínűleg a Fekete Beszédet is ismerik). Félig állati sorban tartva, a sötét erők gyakran használták őket szolgaként teherhordásra, ostromgépek kezelésére, de gyalogos katonaként is (fegyverük általában óriási harci pöröly, vagy hasonló fegyver). A ''Szilszakáll'' nevű [[#Entek (és huornok)|ent]] szerint a trollokat a Sötét Úr (vsz. Morgoth) teremtette az entek megcsúfolására.<ref>A Gyűrűk Ura, III. könyv IV. fej.</ref> A legtöbb troll kővé dermed, ha napfény éri a testét. A Szauron által teremtett fajuknak, az Olog-Hai trolloknak azonban még ez sem jelent veszélyt.
 
=== Lidércek ===
 
A lidércek félig-meddig anyagi természetű „árnyak”, az emberi holtak lelkei, akikké haláluk után egyes emberek válnak. A lidérccé válásnak „természetes” okai is lehetnek (bár a legtöbb emberből nem válik lidérc halála után), de lehetséges mágia vagy átok, vagy egyéb mesterséges beavatkozás hatására is. Más fajok esetében csakis az utóbbi ok lehetséges az ilyesmire, legalábbis ellenpéldát nem ismerünk.
 
A lidércek szerte Középföldén legismertebb és legrettegettebb képviselői a gyűrűlidércek vagy [[nazgûlok]]. Ők a Szauron és a tündék által készített kilenc gyűrű birtokosai, akiket gyűrűik által Szauron hatalmába kerített és nem tudtak meghalni. Vezetőjük az angmari Boszorkányúr. Tolkien művei rajta kívül még egyetlen nevet említenek meg a Kilencből: Khamûl.
 
=== Egyéb nem emberszerű, részben vagy teljesen értelmes fajok ===
 
Ilyenek például a [[mearák]] vagy a kőszáli sasok, illetve a valinori kutyák (elsősorban Huan, a Hűséges). A sötét teremtmények közül például a [[varg]]ok, a crebainok (varjúszerű madarak), az urulókik (tűz-sárkányok) vagy ''[[A Tó őre]].'' A semelyik oldalhoz nem tartozó lények közül például ''Fűzfa apó'' („aki” valószínűleg a [[#Entek (és huornok)|huornok]] fajába tartozik, de bizonyosat nem mondhatunk).