„Vita:Középfölde” változatai közötti eltérés

 
Szellemi természetű lény kétféle van: [[Ilúvatar]] („Mindennek-Atyja”), a Világ ura és közvetve minden más lény teremtője, valamint gondolatának szülöttei, a szintén szellemi természetű [[Ainu (Középfölde)|ainuk]]. Az ainuk egy része Ilúvatarral lakozik az [[Eä|Időtlenség Csarnokaiban]], csekélyeb számban néhányan [[Arda|Ardára]] (a Földre) jöttek. Az ainuk erő szerint két csoportra oszlanak: a nagyobb hatalmúak közül a földieket ''[[valák]]''nak (vagy világerőknek) nevezik, az ezeket szolgáló, hozzájuk természetben nagyon hasonló, csak csekélyebb szellemeket pedig ''[[maiák (Középfölde)|maiák]]''nak. A valák a Föld körein belül élnek, de nem Középföldén, sem a halandók által lakott bármely más területen, hanem egy, a halandók által önerőből elérhetetlen birodalomban, Valinorban (ennek az elzárkózásnak a fő oka az első Sötét Úr, Morgoth rémtetteiben keresendő). A maiák egy része is velük él, azonban a tolkieni világtörténelem során számos maia járt időlegesen Középföldén, vagy telepedett le ott nagyon hosszú időre. (A halandó, testi lények közül a tündék kiváltsága, hogy akár életükben, akár haláluk után, Valinorban lakhatnak, l. ott). [[A Gyűrűk Ura]] a valákat csak egészen rövid utalások formájában említi, a cselekményben azonban fontos szerepet tölt be három egykori maia, [[Szauron]], valamint két [[mágusok (Középfölde)|mágus]]: [[Gandalf]] és [[Szarumán]] (kisebb szerepet pedig egy [[balrog]]). A ''[[A szilmarilok|Szilmarilok]]'' viszont nagyrészt a valák, maiák és tündék témájával foglalkozik, és közülük számosak személyét és tetteit részletesebben is ismerteti.<!--további felsorolás inkább a tematikus szócikkekben-->
 
(Mágusok)
Ezek a Mágusok egy többé-kevésbé hierarchikus rendet (mondhatni „szerzetesrendet”) alkotnak, minden mágusnak megvan a maga sajátos hatalma és ereje, melyet egy-egy szín jelképez. A Rend fejének színe fehér. Eredetileg a maiák közé tartoztak, de Középföldére emberi formában küldték őket. Ez nem csak azt jelenti, hogy emberi testük lévén meg kellett ismerniük az éhséget és a szomjúságot, de korábbi lényük tudásának nagy részét is hátrahagyták, és csak halványan emlékeztek egykori önmagukra.
 
Eredetileg öten voltak, de ''[[a Gyűrűk Ura]]'' csak hármukat említi ([[Gandalf]], [[Szarumán]], [[Radagast]]), a [[kék mágusok]]ról csak Tolkien jegyzeteiben marad fenn némi töredékes információ. Eszerint a másik két istart Alatarnak és Pallandonak hívták Valinorban és Kék Mágusokként (Sind.: ithryn luin) ismerték őket Középföldén. Keveset tudunk róluk, feltehetően keletre mentek, ahonnan nem tértek vissza. Tevékenységükről csak találgatások lehetségesek.
 
A Mágus (Tolkien angol kifejezésével ''wizard'') mint rend, nem azonos a [[varázsló]] vagy mágus fogalmával. Középfölde mitológiájában tanulható mágia nem létezett, minden mágikusnak nevezett hatás a használó inherens képessége volt. Ezt a másodteremtő erőt Tolkien professzor '[[Morgoth#Morgoth Gyűrűje|will]]'-nek (a.m.: akarat, hatalom) nevezi, és kizárólag a valákban, maiákban és (korlátozottabb mértékben) a tündékben van meg.
 
Tolkien elképzelései sokat változtak, akár a történetei kiadása után is, művei egy része pedig csak posztumusz módon, félig-meddig befejezetten jelent meg. Sokszor még az írott művek alapos ismeretében is nehéz megmondani, egy-egy elképzelés mennyire tekinthető időtállónak, a mitológián belül „objektíve” érvényesnek. Tipikusan ilyen elgondolás pl. a pogány mitológiák félig isteni lényeinek létezése. A mitológia alakulásának korai szakaszában, a szilmarilok megjelenése előtt, a maiák mellett még alacsonyabbrendű szellemek is léteztek (ld. pl. Az elveszett mesék könyve. --- old. sz.): vízi sellők, tündérek, folyók szellemei stb. Noha számos ilyen elgondolást akár leveleiben, akár műveiben vagy azok előszavában, függelékeiben kifejezetten megtagadott (pl. hogy a tündé(re)k aprók, manószerűek), számos más esetében nem teljesen bizonyos, hogy nem csak a kiadásra szánt művek kivonatosabbá tétele miatt került-e ki a szövegből (pl. a valák utódnemzési képessége).