„Vita:Középfölde” változatai közötti eltérés

Ezek a lények a világot születésüktől fogva csak a világon belüli törvények kihasználásával tudják alakítani (bár az emberekre ez nem egészen igaz, a fene Tolkienbe és a bonyolult elgondolásaiba), ha mégis nagyobb hatalomra tesznek szert, az általában közvetlenül vagy közvetve egy szellemi természetű lénytől származik.
 
A tündék (quendek) állnak a szellemi lényekhez bármilyen tekintetben a legközelebb. Halhatatlanok, akárcsak az ainuk; ők a legerősebbek, a legszebbek és legbecsületesebbek, ők kapták a valák tudásából és természetéből a legtöbbet, akik vállalkoznak erre, azok a valákkal együtt laknak Valinorban, de akik Középföldén élnek, haláluk után azok lelke is Valinor erre a célra alkotott helyein (Mandos csarnokaiban) várakozik, mígnem az egyik megfelelő utódban ujjászülethet<!--csak néhány nolda kivétel-->.
; Tündék - {{Bővebben|Tündék}}
 
A tündék a világ körein belül halhatatlanok (csak erőszak által halhatnak meg) és sosem betegszenek meg. Hasonlítanak az emberekre, azzal a különbséggel, hogy a tündék mindannyian gyönyörűek. Sokkal jobbak az érzékszerveik és tisztább a tudatuk, mint az emberé, betegségek nem támadhatják meg őket és olyan sebekből is képesek felgyógyulni, amelyek emberre nézve bízvást halálosak lennének. Középföldén a tündék különböző nemzetségei élnek, és ezek néhány tulajdonságban különböznek egymástól mind fizikailag, mind életfilozófiailag<!--khmm -->. A tündék csoportosítása meglehetősen bonyolult, a Középfölde történelme szempontjából két legfontosabb csoport a noldáké (nemestündék): ezek az egykor Valinorban élt tündék részben önkéntes, részben kényszerű száműzetésbe vonultak Középföldére (és elvileg ki voltak tiltva Valinorból, bár azon keveseknek, akik a Harmad {{forrás?}}), valamint a sindáké, akik sohasem éltek Valinorban, hanem Középföldét választották otthonukul (noha Halhatatlanföld számukra nyitva állt).
 
Az '''erdei tündék''' (laiquendek) például a legjátékosabbak és legvidámabbak a tündék nemzetségei közül, és mivel ők voltak azok, akik soha nem látták [[Valinor]]t (a Valák földjét), nem vágyakoztak a Tenger után mindaddig, amíg a tenger hívó szavát nem érezték. (például [[Tolkien]] történeteiben az erdőtünde herceg Legolas nem tudott ellenállni a tengernek, ezért az elbeszélések szerint Glóin fia [[Gimli]]vel, a tündebaráttal együtt elhajózott Valinorba).
 
A '''nemestündék''' (noldák) erőteljes felépítésűek, többnyire fekete hajúak és neves kovácsok, fémmívesek kerültek ki közülük. Ők voltak azok, akik sürgették a visszatérést [[Beleriand]]ba, és akik a legnagyobb számban tértek vissza oda. A [[Harmadkor (Középfölde)|Harmadkor]] végére már csak kevés nemestünde maradt Középföldén. Főként Tirion városában éltek.
 
A '''vanyák''' (széptündék) – méltón nevükhöz – kecsesek, szőke hajúak, kék szeműek voltak. Legtöbbjük a valák árnyékában élte le életét, főként Valimarban.
 
A tündék Harmadik Házáról, a '''telerek'''ről nem sokat tudni, mindössze annyit, hogy ők érkeztek utolsóként [[Valinor]]ba. Városuk Alqualondë.
 
A '''féltündék''' ember és tünde házasságából születtek, de ez igen ritka volt. Eärendil és Elwing fiai, Elrond és Elros választhattak a halhatatlanság és a halandó lét (amit a tündék az emberek ajándékának tartottak) között. Elrond az előbbit, Elros az utóbbit választotta (igaz, jóval tovább élt, mint bármelyik más halandó), és Tar-Minyatur néven a legnyugatibb emberi birodalom, [[Númenor]] ura lett.
 
; Emberek