„Komáromi tárgyalások” változatai közötti eltérés

a
Hibásan használt "végül is" javítása végülre; lásd: Wikipédia:Kocsmafal (helyesírás)/Archív35#Végül is mit jelent a végül is? (A cikk általános helyesírási ellenőrzésre szorul!)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Andorka Rudolf –> Andorka Rudolf (diplomata))
a (Hibásan használt "végül is" javítása végülre; lásd: Wikipédia:Kocsmafal (helyesírás)/Archív35#Végül is mit jelent a végül is? (A cikk általános helyesírási ellenőrzésre szorul!))
{{korr}}A '''komáromi tárgyalások''' [[1938]]. [[október 9.]] - [[október 13.|13.]] között zajlottak a dél-szlovákiai [[Komárom (Szlovákia)|Komáromban]]. A tárgyalások célja a dél-szlovákiai, többségében magyarlakta területek [[Magyarország]]hoz csatolásának elérése volt, a szlovák fél makacssága miatt azonban eredménytelenül zárultak. Ezt követően mindkét fél a [[müncheni egyezmény]]t aláíró nagyhatalmakhoz fordult. A vitát végül is egy német-olasz bíróság döntötte el [[bécsi döntések|Bécsben]].
 
== Előzmények ==
Ennek ismeretében Tiso, arra hivatkozva, hogy a memorandumot tanulmányozniuk kell, kérte a tárgyalás elnapolását, ami meg is történt.
 
Másnap, október 10.-én a csehszlovák delegáció egyik tagja, [[Ivan Krno]] előadta a csehszlovák fél álláspontját, amelyben elutasította a magyar követeléseket és megkérdőjelezte az 1910-es népszámlálás hitelességét is. A két delegáció között ezt követően éles vita alakult ki, majd Tiso javasolta a tárgyalás hosszabb időre való elnapolását, amelybe a magyar delegáció nem ment bele, így végül is abban egyeztek meg, hogy a tárgyalásokat október 11.-én folytatják. A magyar küldöttségnek azonban sikerült elérnie, hogy a szlovákok belementek [[Ipolyság]] és [[Újhely (Szlovákia)|Újhely]] 36 órán belüli átadásába.
 
A tárgyalások következő felvonásában a csehszlovákok elutasították a további területi engedményeket, a dél-szlovákiai magyarok számára csak széleskörű autonómiát helyeztek kilátásba. Miután a magyar fél ezt nem fogadta el, felajánlották a [[Csallóköz]] átadását (négy község kivételével), de csak azzal a feltétellel, hogy Magyarország Komáromot szabad kikötővé nyilvánítja. A felajánlott terület mindössze 1838 km2 kiterjedésű volt, mindössze 105 418 lakossal. A magyar küldöttség ezt elutasította, Teleki Pál a javaslatra adott válaszában rávilágított arra, hogy ez nem oldaná meg a helyzetet, mert továbbra is nagy kiterjedésű magyarlakta területek maradnának szlovák uralom alatt. Teleki javaslatot tett a népszavazás alkalmazására, de ezt a csehszlovák fél elutasította, így a tárgyalás újból eredménytelenül zárult.
17 888

szerkesztés