„Erdődi Lajos” változatai közötti eltérés

A látványos, gyors sikerek, és népszerűségének növekedése az ellenfelek dühödt támadását váltotta ki. Gyula városa döntően polgári beállítottságú volt - fejlett kertgazdálkodással, komoly városi fejlesztésekkel. Nem alakult ki komolyabb ellenzéki (sem bal, sem jobb) pártalakulat a megyeszékhelyen. A gyulai szociáldemokrácia erősödésére aktivizálódott a város hatalmi apparátusa. Megkezdték a párt lejáratását, vezetőiket alaptalanul megvádolták, székházukat elvették. A gyulaváriak kiváltak a szervezetből. Rendezvényeiket korlátozták, vagy beszüntették. Súlyosbította a helyzetet dr. Erdődi Lajos váratlan letartóztatása 1933-ban. Egyik barátjának (Boglári Békés István) írt levele a rendőrség kezébe került. Ez és a BMT-ben, a volt baloldali barátaival való kapcsolata elegendő ok volt perbefogására és elítélésére. Az országosan foganatosított tisztogatási művelet részeként példátlanul súlyos büntetésben részesítették (kéthavi fogházbüntetés, egy évi hivatali és politikai jogvesztés mellékbüntetés).

 

 

Mindez nem kedvetlenítette el, még elszántabban, konokabban folytatta mozgalmi, politikai tevékenységét.

Röviddel szabadulása után megtörtént a szovjet csapatok bevonulása Gyulára (1944. október 6.). A város vezetését a hadiállapotnak megfelelően szervezték át (katonai irányítás, civil végrehajtás). Gyula kórházváros lett.

Az új városi vezetőtestületet a korábbi városi ellenzék tagjaiból kívánták megszervezni. Ezzel egy időben mind sürgetőbb lett a város – az új szovjet hatalomhoz hű – politikai vezetésének kiépítése is. Dr. Erdődi Lajosra feltétlenül számítottak (korábbi politikai tevékenysége, népszerűsége miatt is) mind a város vezetésében, mind a Kommunista Párt megalakításában. Ő viszont nem volt hajlandó olyan pártot alakítani, azzal együttműködve dolgozni, amely szovjet mintájú közigazgatást, moszkovita kommunista rendszert, diktatúrát kívánt kiszolgálni. Hívei természetesen vele tartottak. A volt pártbarátai (Keresztes Mihály, Szabó András), az új gyulai vezetők és Vas Zoltán, a Vörös Hadsereg politikai osztályának megbízottja sem tudták szép szóval vagy megfélemlítéssel az együttműködésre rábírni. Ez abban az időben egyet jelentett a puskacső elé állással.

 

Mi indokolta ezt a kemény, konok ellenállást? Akik akkor még nem látták, vagy nem akarták látni, azok később hamarosan megtapasztalhatták a saját- és a nemzetük életében bekövetkezett kegyetlen változásokat (deportálások, internálások, államosítások stb.).