„Turul-emlékmű (Tiszaújlak)” változatai közötti eltérés

A csata után Rákóczi seregével [[Vári]] felé vonult vissza, miközben Csáky István és a megvert osztrák had Szatmár felé menekült, hajóit elsüllyesztette. Rákóczi csapatai győzelmesen vonultak előre, sorai egyre gyarapodtak. Esze Tamás ezredével Vásárosnamény felé indult, átkelt a Tiszán. Tábora néhány nap alatt nyolcezer főre gyarapodott.<ref> [http://www.kmtf.uz.ua/hun114/images/konyvek/csatary_gyorgy_ugocsa_varmegye_rakoczi.pdf Csatáry György: Ugocsa Vármegye II. Rákóczi Ferenc Államában]</ref>

 

A Rákóci-szabadságharc legelső jelentős katonai mozzanata a tiszabecsi ütközet volt 1703. július 14-ikén. A legenda szerint a Tiszabecs-Tiszaújlaki átkelés győztes csatájában Rákóczit egy turulmadár segítette győzelemre, csőrében kardot hozva, melynek segítségével a kuruc fejedelem vissza tudta verni a rátámadó labancokat. A győztes csata helyszínén [[1903]]-ban emlékoszlopot állítottak. 1903-ban Nagy László szatmár vármegyei alispán elnökletével a helyszínre küldtek egy bizottságot, mely abban állapodott meg, hogy az emlékművet a tiszaújlaki bal parti hídfő tengelyében, az ott felállított kereszt háta mögött állítják majd fel. Az emlékoszlop felállításának ünnepélyét szeptember 24-re tűzték ki. A költségeket Szatmár és Ugocsa vármegyén kívül közadakozásból fedezték. Magát a munkát Kepes Sándor szinérváraljai kőgyárosra bízták.<ref>[http://epa.oszk.hu/01600/01626/00003/pdf/acta_beregsasiensis_EPA01626_2010_01_177-186.pdf Homoki Dianna: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc kultuszának forrásaihoz]</ref> Az emlékmű 18 méter magas oszlop volt, felette kiterjesztett szárnyú turulmadárt helyeztek el, amely csőrében kuruckardot tartott. Az egyetlen vitás kérdésnek az emlékmű helyének kiválasztása bizonyult. Az ugocsai és Szatmár megyei tagokból álló bizottság az újlaki bal parti hídfőnél javasolta az emlékoszlop felállítását. Azonban a bizottság függetlenségpárti tagjai nem értettek egyet a döntéssel, mivel a megyében elképzelt terv ugocsai területen valósult volna meg. Kitartottak amellett, hogy az emlékhely Tiszabecs határában, tehát Szatmár vármegyei területen legyen. Végül a tiszaújlaki helyszín mellett döntöttek. Tiszabecs közgyűlése úgy döntött, hogy felállítja saját emlékművét, amelynek felavatását a tiszaújlakival egy időben fogja megtartani.