„Hévízi-tó” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
44. sor:
[[Fájl:Lake Hévíz, Thermal bath in winter.jpg|bélyegkép|250px|A Hévízi-tó télen párafelhőben]]
[[Fájl:Hévízi-tó - fürdőépület része.jpg|bélyegkép|250px|Fürdőzők és napozók nyáron]]
A [[földtörténeti középkor]] elején, a [[triász]] időszakban (kb. 200 millió éve) kristálytiszta tengervíz borította a környéket, a mai [[Dunántúli-középhegység]] helyét is. Ebből a tengerből Hévíz környékén hófehér [[dolomit]], valamint másodlagosan [[mészkő (kőzet)|mészkő]] rakódott le. Még a [[Föld]] középkorában, a [[Jura (geológia)|jura]]- és [[kréta]] korban (kb. 180-70 millió éve) a tenger visszahúzódott a vidékről. A mai [[Bakony]] hegység területén a kréta kor végén és a [[harmadidőszak]] első korában, a [[paleocén]]ben, [[trópus]]i környezetben
A harmadidőszakban Hévíz közvetlen környékén a paleocént követő [[eocén]], [[oligocén]] és [[miocén]] kor sem hagyott hátra rétegeket, a vidék továbbra is szárazulat maradt. A korszak utolsó időszaka a [[pliocén]] viszont nagyon mozgalmas volt. Mintegy 10-12 millió évvel ezelőtt délkelet felől, a [[Kárpát-medence]] területére a [[Ponthusi-tenger]] sekély [[öböl|öble]] nyúlt. A közben kiemelkedő [[Kárpátok]] láncolata az öblöt elzárta: [[beltenger]] keletkezett. A beömlő folyók gyorsan édesvizűvé változtatták a tavat. Így alakult ki a Ponthusi-tengerből az édesvizű [[Pannon-tenger]]. Ebből a sekély vizű tóból akkoriban a [[Vértes (hegység)|Vértes]], a [[Pilis-hegység|Pilis]], a [[Mecsek]] és a Bakony magasabb részei szigetként emelkedtek ki. A süllyedő tengerfenékre az évmilliók folyamán több száz méter vastag [[homok]]- és [[agyag]]réteg rakódott le, majd a tenger vize lassan eltűnt. A tengeréről elnevezett Pannon-időszak végén [[vulkán]]ok törték meg a [[Dunántúl]] arculatát. A későbbi [[Balaton]] északi partján, és a délin – Fonyódon és Bogláron – [[bazalt]]láva ömlött a Pannon-tengeri rétegekre. A pliocén korszak végén, a [[pleisztocén]] elején (kb. 2-4 millió éve) a szél és a vízfolyások délnek hordták a pannon rétegek anyagának nagy részét. A [[vulkáni utóműködés]]ek első jele volt a [[hőforrás]]ok, így az úgynevezett Őshévíz feltörése. A pleisztocén kor közepén a földkéreg mozgása, beszakadása folytán két árokrendszer keletkezett. Ezekben gyűlt össze a [[csapadék]]: kialakult a Balaton, mintegy 22 ezer évvel ezelőtt. Ekkor kezdődik a Hévízi-tó története is.
| |||