„Turul-emlékmű (Tiszaújlak)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Behin2 (vitalap | szerkesztései)
Behin2 (vitalap | szerkesztései)
53. sor:
Hosszú lengyelországi tartózkodás után 1703. június 16-ikán a Vereczkei hágón keresztül lépett Rákóczi Magyarország földjére és aznap a beregi Szentpéteri és Zavadka (ma [[Rákócziszállás]] ukránul ''Завадка'')között {{coor dms|48|47|24|N|23|7|40|E|}} pihente ki az átkelés fáradalmait. <ref>[http://mek.oszk.hu/05800/05832/html/1kotet/05.htm Dr. Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc - A szabadságharc kezdete]</ref>
 
A gyanútlanul táborozó kurucok 1703. júniusában a [[Dolha|Dolhánál]] vereséget szenvedettszenvedtek, de a kuruc sereg nem oszlott szétfel,hanem [[Bereg vármegye]] erdőibe menekült, ésmajd csakhamarkis idő műlva ismét összegyülekezett, majd. [[Alsóverecke|Alsóvereckén]] át a Beszkid[[Északkeleti-Kárpátok]] határhegyhegyei feléközé vonult, hogy bevárja a Lengyelországból érkező fejedelmet. Rákóczi 1703. június 26-án érkezett a határtól mintegy órajárásnyira fekvő lengyel Klineczre (Kliniec) faluba, majd ide rendelte a [[Északkeleti-Kárpátok]] túlsó oldalán tanyázó és reá várakozó kurucok csapatit, melyek dél felé haladva meg is érkeztek.
 
{{idézet2|"''Drohobicon voltam, egy napi járásra a magyar szélektől, midőn tudomásomra jutott, hogy Károlyi Dolhánál szétverte a vezérek és őrök nélkül mámorba, álomba merült pórságot! Ily szerencsétlen kezdete volt a magyar háborúnak, melyet, mint hiszem és vallom, a fiatal tűz s a hazaszeretet, az eszélyesség minden szabályának ellenére, indíttattak meg velem. Ekkor még módomban volt visszavonulni, s nagy okom lett volna hozzá. De akarván a nép bizodalmára érdemessé válni, nem hagytam fel szándékommal s Kálnási Istvánt herceg Wisnioveczkihez és Potoczki kievi főispánhoz küldtem az esdett segéd (azaz segítség) szorgalmazására. Elhatároztam tehát magamban, hogy folytatom útamat s hogy a magyar határszélnél, honnan könnyű leszen szítanom a pórság tűzét, fogom a lengyel segédhadat bevárni. Másnap Skolára (Skole), a harmadnap Klineczre (Kliniec) érkeztem a Beszkéd alján, mely a lengyel földet Magyarországtól választja. Történt ez, ha jól emlékszem, 1703. június 16.-án.''"|Károlyi Sándor emlékiratai és jegyzetei a gróf Károlyi család levéltárában <ref>[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1547.html#ref22 Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme]</ref>}}