„Romániai magyar irodalomkritika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
20. sor:
=== 1944 után ===
Kezdetben a [[kolozsvár]]i [[Világosság (kolozsvári napilap)|Világosság]] egy ilyen egységes szellemben igyekezett új utat nyitni az irodalomnak és kritikának (műbírálataival [[Jékely Zoltán]], [[Jancsó Elemér]] jelentkezett) s ugyanúgy az 1946-ban induló [[Utunk]] is, de már 1946 után újra felélénkült a túlhaladottnak hitt dogmatizmus. Gaál Gábor kikezdte [[Arany János]] emlékét, megtámadta [[Horváth István]] líráját, míg a türelmetlenség "műbírálata" őt magát is meg nem bélyegezte, bevonásra ítélve ''Valóság és irodalom'' ([[1950]]) c. tanulmánykötetét.
Évek múlva egy eredetileg 1953-ban írt, de csak 1956-ban megjelent tanulmányában lép fel [[Szabédi László]] a műbírálat egyre szűkülő és voluntarista irodalomszemléletével szemben, kifogásolva, hogy ez a kritika "serényebben vállalkozik az író tanítására, mint arra, hogy az olvasót az író műveiből levonható tanulságokra figyelmeztesse". Tiltakozik is a "bántóan bizalmatlan" kritikusok fennhéjázása ellen. Ez és a ''Gazeta Literară'' 1956. május 9-i számában közölt Szabédi-[[interjú]] Mózes Huba szerint "egy lassú tisztulási folyamat eredményeképpen bekövetkező megújhodás előhírnökei kritikánkban".
| |||