„Romániai magyar irodalomkritika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
26. sor:
A proletkultos szemlélettel, irodalmi vulgarizálásokkal szemben úttörő kritikatörténeti jelentőségű [[Földes László (irodalomkritikus)|Földes László]] fellépése, 1957-től kezdve [[Dsida Jenő]], Szabédi László, [[Létay Lajos]], [[Székely János (költő)|Székely János]], [[Lászlóffy Aladár]] költészetének lélektani beleéléssel történő elemzése és minősítése alapján, előbb az [[Utunk]], [[Igaz Szó]], [[Korunk]] hasábjain, majd ''A lehetetlen ostroma'' (1968) c. kötetben is. Ez az ötletesen rögtönzött, de mindig találó műbírálat "lehetőleg elkerülte az átfogó elméleti kísérleteket, illetve a hivatalosan támasztott eszmei-esztétikai követelmények számonkérését, és konkrét műelemzések formájában igyekezett »tehermentesíteni« magát az elmélet meghaladottnak (vagy inkább meghaladandónak) érzett tételeitől" ([[Láng Gusztáv (irodalomkritikus)|Láng Gusztáv]]).
Az új nemzedéket képviselő [[Kántor Lajos (irodalomtörténész)|Kántor Lajos]] ''Írástól – emberig'' ([[1963]]) c. [[Forrás könyvsorozat|Forrás]]-kötetében az irodalombírálat létjogát keresve egyensúlyt kíván a mű és közönsége közt, s az újat a lírában a gondolatiság és forma harmóniájában így jelöli meg: "A költészet leveti a sámánruhát, fennköltségét nem a külső pompa, hanem a gondolatok fénye adja mindenekelőtt. Így születik újjá a forma is, így kap új tartalmat a szép. A holdas-csillagos varázsló-köntöst a köznapi emberhez közelebb álló viselet váltja fel: ebben az új ruhában oda lehet állni a gép mellé, a munkás mellé – és fel lehet jutni a csillagokig."
=== 1980-as évek ===
| |||